Magyarország Alaptörvénye

Magyarország Alaptörvénye
(2011. április 25.)
2013-10-01
infinity
5

Magyarország Alaptörvénye1

(2011. április 25.)

Isten, áldd meg a magyart!

NEMZETI HITVALLÁS2

MI, A MAGYAR NEMZET TAGJAI, az új évezred kezdetén, felelõsséggel minden magyarért, kinyilvánítjuk az alábbiakat:

Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelõtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.

Büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdõ õseinkre.

Büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerû szellemi alkotásaira.

Büszkék vagyunk arra, hogy népünk évszázadokon át harcokban védte Európát, s tehetségével, szorgalmával gyarapította közös értékeit.

Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Becsüljük országunk különbözõ vallási hagyományait.

Ígérjük, hogy megõrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét. Kinyilvánítjuk, hogy a velünk élõ nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezõk.

Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Felelõsséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erõforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövõ nemzedékek életfeltételeit.

Hisszük, hogy nemzeti kultúránk gazdag hozzájárulás az európai egység sokszínûségéhez.

Tiszteljük más népek szabadságát és kultúráját, együttmûködésre törekszünk a világ minden nemzetével.

Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság.

Valljuk, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttmûködve bontakozhat ki.

Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvetõ értékei a hûség, a hit és a szeretet.

Valljuk, hogy a közösség erejének és minden ember becsületének alapja a munka, az emberi szellem teljesítménye.

Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét.

Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése.

Valljuk, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi.

Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.

Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését. Tagadjuk a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és a kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bûnök elévülését.

Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét.

Egyetértünk az elsõ szabad Országgyûlés képviselõivel, akik elsõ határozatukban kimondták, hogy mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki.

Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az elsõ szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk. Ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének.

Valljuk, hogy a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezetõ évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra.

Bízunk a közösen alakított jövõben, a fiatal nemzedékek elhivatottságában. Hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelkierejükkel ismét naggyá teszik Magyarországot.

Alaptörvényünk jogrendünk alapja, szövetség a múlt, a jelen és a jövõ magyarjai között. Élõ keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk.

Mi, Magyarország polgárai készen állunk arra, hogy országunk rendjét a nemzet együttmûködésére alapítsuk.

ALAPVETÉS

A) cikk

HAZÁNK neve Magyarország.

B) cikk

(1) Magyarország független, demokratikus jogállam.

(2) Magyarország államformája köztársaság.

(3) A közhatalom forrása a nép.

(4) A nép a hatalmát választott képviselõi útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja.

C) cikk

(1) A magyar állam mûködése a hatalom megosztásának elvén alapszik.

(2) Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erõszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni.

(3) Az Alaptörvény és a jogszabályok érvényre juttatása érdekében kényszer alkalmazására az állam jogosult.

D) cikk

Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem elõtt tartva felelõsséget visel a határain kívül élõ magyarok sorsáért, elõsegíti közösségeik fennmaradását és fejlõdését, támogatja magyarságuk megõrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülõföldön való boldogulásukat, valamint elõmozdítja együttmûködésüket egymással és Magyarországgal.

E) cikk

(1) Magyarország az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesedése érdekében közremûködik az európai egység megteremtésében.

(2) Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerzõdés alapján – az alapító szerzõdésekbõl fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig – az Alaptörvénybõl eredõ egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja.

(3) Az Európai Unió joga – a (2) bekezdés keretei között – megállapíthat általánosan kötelezõ magatartási szabályt.

(4) A (2) bekezdés szerinti nemzetközi szerzõdés kötelezõ hatályának elismerésére adott felhatalmazáshoz az országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

F) cikk

(1) Magyarország fõvárosa Budapest.

(2)3 Magyarország területe fõvárosra, megyékre, városokra és községekre tagozódik. A fõvárosban és a városokban kerületek alakíthatók.

G) cikk

(1) Születésével a magyar állampolgár gyermeke magyar állampolgár. Sarkalatos törvény a magyar állampolgárság keletkezésének vagy megszerzésének más eseteit is meghatározhatja.

(2) Magyarország védelmezi állampolgárait.

(3) Senkit nem lehet születéssel keletkezett vagy jogszerûen szerzett magyar állampolgárságától megfosztani.

(4) Az állampolgárságra vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.

H) cikk

(1) Magyarországon a hivatalos nyelv a magyar.

(2) Magyarország védi a magyar nyelvet.

(3) Magyarország védi a magyar jelnyelvet mint a magyar kultúra részét.

I) cikk

(1) Magyarország címere hegyes talpú, hasított pajzs. Elsõ mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. Második, vörös mezejében zöld hármas halomnak arany koronás kiemelkedõ középsõ részén ezüst kettõs kereszt. A pajzson a magyar Szent Korona nyugszik.

(2) Magyarország zászlaja három, egyenlõ szélességû, sorrendben felülrõl piros, fehér és zöld színû, vízszintes sávból áll, amelyben a piros szín az erõ, a fehér szín a hûség, a zöld szín a remény jelképe.

(3) Magyarország himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz címû költeménye Erkel Ferenc zenéjével.

(4) A címer és a zászló a történelmileg kialakult más formák szerint is használható. A címer és a zászló használatának részletes szabályait, valamint az állami kitüntetéseket sarkalatos törvény határozza meg.

J) cikk

(1) Magyarország nemzeti ünnepei:

a) március 15. napja, az 1848–49. évi forradalom és szabadságharc emlékére;

b) augusztus 20. napja, az államalapítás és az államalapító Szent István király emlékére;

c) október 23. napja, az 1956. évi forradalom és szabadságharc emlékére.

(2) A hivatalos állami ünnep augusztus 20. napja.

K) cikk

Magyarország hivatalos pénzneme a forint.

L) cikk

(1)4 Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nõ között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülõ-gyermek viszony.

(2) Magyarország támogatja a gyermekvállalást.

(3) A családok védelmét sarkalatos törvény szabályozza.

M) cikk

(1) Magyarország gazdasága az értékteremtõ munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik.

(2) Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erõfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.

N) cikk

(1) Magyarország a kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás elvét érvényesíti.

(2) Az (1) bekezdés szerinti elv érvényesítéséért elsõdlegesen az Országgyûlés és a Kormány felelõs.

(3) Az Alkotmánybíróság, a bíróságok, a helyi önkormányzatok és más állami szervek feladatuk ellátása során az (1) bekezdés szerinti elvet kötelesek tiszteletben tartani.

O) cikk

Mindenki felelõs önmagáért, képességei és lehetõségei szerint köteles az állami és közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni.

P) cikk5

(1) A természeti erõforrások, különösen a termõföld, az erdõk és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövõ nemzedékek számára való megõrzése az állam és mindenki kötelessége.

(2)6 A termõföld és az erdõk tulajdonjogának megszerzése, valamint hasznosítása (1) bekezdés szerinti célok eléréséhez szükséges korlátait és feltételeit, valamint az integrált mezõgazdasági termelésszervezésre és a családi gazdaságokra, továbbá más mezõgazdasági üzemekre vonatkozó szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.

Q) cikk

(1) Magyarország a béke és a biztonság megteremtése és megõrzése, valamint az emberiség fenntartható fejlõdése érdekében együttmûködésre törekszik a világ valamennyi népével és országával.

(2) Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját.

(3) Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. A nemzetközi jog más forrásai jogszabályban történõ kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé.

R) cikk

(1) Az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja.

(2) Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezõek.

(3) Az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni.

S) cikk

(1) Alaptörvény elfogadására vagy az Alaptörvény módosítására irányuló javaslatot a köztársasági elnök, a Kormány, országgyûlési bizottság vagy országgyûlési képviselõ terjeszthet elõ.

(2) Alaptörvény elfogadásához vagy az Alaptörvény módosításához az országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

(3)7 Az elfogadott Alaptörvényt vagy az Alaptörvény elfogadott módosítását az Országgyûlés elnöke öt napon belül aláírja, és megküldi a köztársasági elnöknek. A köztársasági elnök a megküldött Alaptörvényt vagy az Alaptörvény megküldött módosítását a kézhezvételétõl számított öt napon belül aláírja, és elrendeli a hivatalos lapban való kihirdetését. Ha a köztársasági elnök úgy ítéli meg, hogy az Alaptörvénynek vagy az Alaptörvény módosításának a megalkotására vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelményeket nem tartották meg, ennek vizsgálatát kéri az Alkotmánybíróságtól. Ha az Alkotmánybíróság a vizsgálata során nem állapítja meg e követelmények megsértését, a köztársasági elnök az Alaptörvényt vagy az Alaptörvény módosítását haladéktalanul aláírja, és elrendeli annak a hivatalos lapban való kihirdetését.

(4) Az Alaptörvény módosításának kihirdetés során történõ megjelölése a címet, a módosítás sorszámát és a kihirdetés napját foglalja magában.

T) cikk

(1)8 Általánosan kötelezõ magatartási szabályt az Alaptörvény és az Alaptörvényben megjelölt, jogalkotó hatáskörrel rendelkezõ szerv által megalkotott, a hivatalos lapban kihirdetett jogszabály állapíthat meg. Sarkalatos törvény eltérõen is megállapíthatja az önkormányzati rendelet és a különleges jogrendben alkotott jogszabályok kihirdetésének szabályait.

(2) Jogszabály a törvény, a kormányrendelet, a miniszterelnöki rendelet, a miniszteri rendelet, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete, az önálló szabályozó szerv vezetõjének rendelete és az önkormányzati rendelet. Jogszabály továbbá a Honvédelmi Tanács rendkívüli állapot idején és a köztársasági elnök szükségállapot idején kiadott rendelete.

(3) Jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel.

(4) A sarkalatos törvény olyan törvény, amelynek elfogadásához és módosításához a jelen lévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

U) cikk9

(1) Az 1990-ben lezajlott elsõ szabad választások révén a nemzet akaratából létrehozott, a jog uralmán alapuló állami berendezkedés és a megelõzõ kommunista diktatúra összeegyeztethetetlenek. A Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelõdei, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bûnözõ szervezetek voltak, amelyek vezetõi el nem évülõ felelõsséggel tartoznak

a) az elnyomó rendszer fenntartásáért, irányításáért, az elkövetett jogsértésekért és a nemzet elárulásáért;

b) a második világháborút követõ esztendõk többpártrendszerre épülõ demokratikus kísérletének szovjet katonai segítséggel történõ felszámolásáért;

c) a kizárólagos hatalomgyakorlásra és törvénytelenségre épülõ jogrend kiépítéséért;

d) a tulajdon szabadságán alapuló gazdaság felszámolásáért és az ország eladósításáért;

e) Magyarország gazdaságának, honvédelmének, diplomáciájának és emberi erõforrásainak idegen érdekek alá rendeléséért;

f) az európai civilizációs hagyomány értékeinek módszeres pusztításáért;

g) az állampolgárok és egyes csoportjaik alapvetõ emberi jogaiktól való megfosztásáért vagy azok súlyos korlátozásáért, különösen emberek meggyilkolásáért, idegen hatalomnak való kiszolgáltatásáért, törvénytelen bebörtönzéséért, kényszermunkatáborba hurcolásáért, megkínzásáért, embertelen bánásmódban részesítéséért; a polgárok vagyonuktól történõ önkényes megfosztásáért, a tulajdonhoz fûzõdõ jogaik korlátozásáért; a polgárok szabadságjogainak teljes elvételéért, a politikai vélemény- és akaratnyilvánítás állami kényszer alá vonásáért; az emberek származásukra, világnézetükre vagy politikai meggyõzõdésükre tekintettel történõ hátrányos megkülönböztetéséért, a tudáson, szorgalmon és tehetségen alapuló elõremenetelének és érvényesülésének akadályozásáért; az emberek magánéletének törvénytelen megfigyelésére és befolyásolására törõ titkosrendõrség létrehozásáért és mûködtetéséért;

h) az 1956. október 23-án kirobbant forradalom és szabadságharc szovjet megszállókkal együttmûködésben történt vérbe fojtásáért, az azt követõ rémuralomért és megtorlásáért, kétszázezer magyar ember hazájából való kényszerû elmeneküléséért;

i) mindazokért a köztörvényes bûncselekményekért, amelyeket politikai indítékból követtek el, és amelyeket az igazságszolgáltatás politikai indítékból nem üldözött.

A demokratikus átmenet során a Magyar Szocialista Munkáspárt jogutódjaként jogi elismerést nyert politikai szervezetek a törvénytelenül felhalmozott vagyon örököseként is osztoznak elõdjeik felelõsségében.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakra tekintettel a kommunista diktatúra mûködésének valósághû feltárását és a társadalom igazságérzetét a (3)–(10) bekezdésben meghatározottak szerint kell biztosítani.

(3) A kommunista diktatúrával kapcsolatos emlékezet állami megõrzése érdekében Nemzeti Emlékezet Bizottsága mûködik. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága feltárja a kommunista diktatúra hatalmi mûködését, a kommunista hatalmat birtokló személyek és szervezetek szerepét, és tevékenysége eredményeit átfogó jelentésben, valamint további dokumentumokban közzéteszi.

(4) A kommunista diktatúra hatalombirtokosai a diktatúra mûködésével összefüggõ szerepükre és cselekményeikre vonatkozó tényállításokat – a szándékosan tett, lényegét tekintve valótlan állítások kivételével – tûrni kötelesek, az e szerepükkel és cselekményeikkel összefüggõ személyes adataik nyilvánosságra hozhatók.

(5) A kommunista diktatúra törvényben meghatározott vezetõi részére az állam által jogszabály alapján biztosított nyugdíj vagy más juttatás törvényben meghatározott mértékben csökkenthetõ; az ebbõl származó bevételt törvényben meghatározottak szerint a kommunista diktatúra által okozott sérelmek enyhítésére és az áldozatok emlékének ápolására kell fordítani.

(6) Nem tekinthetõ elévültnek azoknak a törvényben meghatározott, a pártállam nevében, érdekében vagy egyetértésével a kommunista diktatúrában Magyarország ellen vagy személyek ellen elkövetett súlyos bûncselekményeknek a büntethetõsége, amelyeket az elkövetéskor hatályos büntetõtörvény figyelmen kívül hagyásával politikai okból nem üldöztek.

(7) A (6) bekezdés szerinti bûncselekmény büntethetõsége az elkövetés idõpontjában hatályos büntetõtörvény szerinti, az Alaptörvény hatálybalépésének napjától számított idõtartam elteltével évül el, feltéve, hogy a bûncselekmény elkövetésének idõpontjában hatályos büntetõtörvény szerint az elévülés 1990. május 1-jéig bekövetkezett volna.

(8) A (6) bekezdés szerinti bûncselekmény büntethetõsége az elkövetés idõpontja és 1990. május 1-je közötti, az Alaptörvény hatálybalépésének napjától számított idõtartam elteltével évül el, feltéve, hogy a bûncselekmény elkövetésének idõpontjában hatályos büntetõtörvény szerint az elévülés 1990. május 2-a és 2011. december 31-e között történt volna meg, és az elkövetõt a bûncselekmény miatt nem üldözték.

(9) Az 1990. május 2-át megelõzõen az életüktõl vagy szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak és az állam által a tulajdonukban igazságtalanul okozott károk folytán károsodottak számára pénzbeli vagy más vagyoni juttatást biztosító új kárpótlási jogcím jogszabályban nem állapítható meg.

(10) A kommunista állampártnak, az annak közremûködésével létrehozott, illetve a közvetlen befolyása alatt álló társadalmi és ifjúsági szervezeteknek, valamint a szakszervezeteknek a kommunista diktatúrában keletkezett iratai az állam tulajdonát képezik, azokat a közfeladatot ellátó szervek irattári anyagához tartozó iratokkal azonos módon, közlevéltárban kell elhelyezni.

SZABADSÁG ÉS FELELÕSSÉG

I. cikk

(1) AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvetõ jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsõrendû kötelezettsége.

(2) Magyarország elismeri az ember alapvetõ egyéni és közösségi jogait.

(3) Az alapvetõ jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvetõ jog más alapvetõ jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvetõ jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.

(4) A törvény alapján létrehozott jogalanyok számára is biztosítottak azok az alapvetõ jogok, valamint õket is terhelik azok a kötelezettségek, amelyek természetüknél fogva nem csak az emberre vonatkoznak.

II. cikk

Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.

III. cikk

(1) Senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni, valamint szolgaságban tartani. Tilos az emberkereskedelem.

(2) Tilos emberen tájékoztatáson alapuló, önkéntes hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni.

(3) Tilos az emberi fajnemesítést célzó gyakorlat, az emberi test és testrészek haszonszerzési célú felhasználása, valamint az emberi egyedmásolás.

IV. cikk

(1) Mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.

(2) Senkit nem lehet szabadságától másként, mint törvényben meghatározott okokból és törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. Tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés csak szándékos, erõszakos bûncselekmény elkövetése miatt szabható ki.

(3) A bûncselekmény elkövetésével gyanúsított és õrizetbe vett személyt a lehetõ legrövidebb idõn belül szabadon kell bocsátani, vagy bíróság elé kell állítani. A bíróság köteles az elé állított személyt meghallgatni és írásbeli indokolással ellátott határozatban szabadlábra helyezésérõl vagy letartóztatásáról haladéktalanul dönteni.

(4) Akinek szabadságát alaptalanul vagy törvénysértõen korlátozták, kárának megtérítésére jogosult.

V. cikk

Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett vagy az ezeket közvetlenül fenyegetõ jogtalan támadás elhárításához.

VI. cikk

(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák.

(2) Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekû adatok megismeréséhez és terjesztéséhez.

(3) A személyes adatok védelméhez és a közérdekû adatok megismeréséhez való jog érvényesülését sarkalatos törvénnyel létrehozott, független hatóság ellenõrzi.

VII. cikk

(1) Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyõzõdés szabad megválasztását vagy megváltoztatását és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyõzõdését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellõzze, gyakorolja vagy tanítsa.

(2)10 Az azonos hitelveket követõk vallásuk gyakorlása céljából sarkalatos törvényben meghatározott szervezeti formában mûködõ vallási közösséget hozhatnak létre.

(3)11 Az állam és a vallási közösségek különváltan mûködnek. A vallási közösségek önállóak.

(4)12 Az állam és a vallási közösségek a közösségi célok elérése érdekében együttmûködhetnek. Az együttmûködésrõl a vallási közösség kérelme alapján az Országgyûlés dönt. Az együttmûködésben részt vevõ vallási közösségek bevett egyházként mûködnek. A bevett egyházaknak a közösségi célok elérését szolgáló feladatokban való részvételükre tekintettel az állam sajátos jogosultságokat biztosít.

(5)13 A vallási közösségekre vonatkozó közös szabályokat, valamint az együttmûködés feltételeit, a bevett egyházakat és a rájuk vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.

VIII. cikk

(1) Mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez.

(2) Mindenkinek joga van szervezeteket létrehozni, és joga van szervezetekhez csatlakozni.

(3) Pártok az egyesülési jog alapján szabadon alakulhatnak és tevékenykedhetnek. A pártok közremûködnek a nép akaratának kialakításában és kinyilvánításában. A pártok közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak.

(4) A pártok mûködésének és gazdálkodásának részletes szabályait sarkalatos törvény határozza meg.

(5) Szakszervezetek és más érdek-képviseleti szervezetek az egyesülési jog alapján szabadon alakulhatnak és tevékenykedhetnek.

IX. cikk

(1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.

(2) Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínûségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.

(3)14 A demokratikus közvélemény kialakulásához választási kampányidõszakban szükséges megfelelõ tájékoztatás érdekében politikai reklám médiaszolgáltatásban kizárólag ellenérték nélkül, az esélyegyenlõséget biztosító, sarkalatos törvényben meghatározott feltételek mellett közölhetõ.

(4)15 A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére.

(5)16 A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére. Az ilyen közösséghez tartozó személyek – törvényben meghatározottak szerint – jogosultak a közösséget sértõ véleménynyilvánítás ellen, emberi méltóságuk megsértése miatt igényeiket bíróság elõtt érvényesíteni.

(6)17 A sajtószabadságra, valamint a médiaszolgáltatások, a sajtótermékek és a hírközlési piac felügyeletét ellátó szervre vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.

X. cikk

(1) Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és mûvészeti alkotás szabadságát, továbbá – a lehetõ legmagasabb szintû tudás megszerzése érdekében – a tanulás, valamint törvényben meghatározott keretek között a tanítás szabadságát.

(2) Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány mûvelõi jogosultak.

(3)18 Magyarország védi a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Mûvészeti Akadémia tudományos és mûvészeti szabadságát. A felsõoktatási intézmények a kutatás és a tanítás tartalmát, módszereit illetõen önállóak, szervezeti rendjüket törvény szabályozza. Az állami felsõoktatási intézmények gazdálkodási rendjét törvény keretei között a Kormány határozza meg, gazdálkodásukat a Kormány felügyeli.

XI. cikk

(1) Minden magyar állampolgárnak joga van a mûvelõdéshez.

(2) Magyarország ezt a jogot a közmûvelõdés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelezõ alapfokú, az ingyenes és mindenki számára hozzáférhetõ középfokú, valamint a képességei alapján mindenki számára hozzáférhetõ felsõfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülõk törvényben meghatározottak szerinti anyagi támogatásával biztosítja.

(3)19 Törvény a felsõfokú oktatásban való részesülés anyagi támogatását meghatározott idõtartamú olyan foglalkoztatásban való részvételhez, illetve vállalkozási tevékenység gyakorlásához kötheti, amelyet a magyar jog szabályoz.

XII. cikk

(1) Mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz. Képességeinek és lehetõségeinek megfelelõ munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához.

(2) Magyarország törekszik megteremteni annak feltételeit, hogy minden munkaképes ember, aki dolgozni akar, dolgozhasson.

XIII. cikk

(1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelõsséggel jár.

(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekbõl, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.

XIV. cikk

(1) Magyar állampolgár Magyarország területérõl nem utasítható ki, és külföldrõl bármikor hazatérhet. Magyarország területén tartózkodó külföldit csak törvényes határozat alapján lehet kiutasítani. Tilos a csoportos kiutasítás.

(2) Senki nem utasítható ki olyan államba, vagy nem adható ki olyan államnak, ahol az a veszély fenyegeti, hogy halálra ítélik, kínozzák vagy más embertelen bánásmódnak, büntetésnek vetik alá.

(3) Magyarország – ha sem származási országuk, sem más ország nem nyújt védelmet – kérelemre menedékjogot biztosít azoknak a nem magyar állampolgároknak, akiket hazájukban vagy a szokásos tartózkodási helyük szerinti országban faji, nemzeti hovatartozásuk, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozásuk, vallási, illetve politikai meggyõzõdésük miatt üldöznek, vagy az üldöztetéstõl való félelmük megalapozott.

XV. cikk

(1) A törvény elõtt mindenki egyenlõ. Minden ember jogképes.

(2) Magyarország az alapvetõ jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.

(3) A nõk és a férfiak egyenjogúak.

(4)20 Magyarország az esélyegyenlõség és a társadalmi felzárkózás megvalósulását külön intézkedésekkel segíti.

(5)21 Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nõket, az idõseket és a fogyatékkal élõket.

XVI. cikk

(1) Minden gyermeknek joga van a megfelelõ testi, szellemi és erkölcsi fejlõdéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz.

(2) A szülõknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést.

(3) A szülõk kötelesek kiskorú gyermekükrõl gondoskodni. E kötelezettség magában foglalja gyermekük taníttatását.

(4) A nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikrõl gondoskodni.

XVII. cikk

(1) A munkavállalók és a munkaadók – a munkahelyek biztosítására, a nemzetgazdaság fenntarthatóságára és más közösségi célokra is figyelemmel – együttmûködnek egymással.

(2)22 Törvényben meghatározottak szerint a munkavállalóknak, a munkaadóknak, valamint szervezeteiknek joguk van ahhoz, hogy egymással tárgyalást folytassanak, annak alapján kollektív szerzõdést kössenek, érdekeik védelmében együttesen fellépjenek, amely magában foglalja a munkavállalók munkabeszüntetéshez való jogát.

(3) Minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez.

(4) Minden munkavállalónak joga van a napi és heti pihenõidõhöz, valamint az éves fizetett szabadsághoz.

XVIII. cikk

(1) Gyermekek foglalkoztatása – testi, szellemi és erkölcsi fejlõdésüket nem veszélyeztetõ, törvényben meghatározott esetek kivételével – tilos.

(2) Magyarország külön intézkedésekkel biztosítja a fiatalok és a szülõk munkahelyi védelmét.

XIX. cikk

(1)23 Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult.

(2) Magyarország a szociális biztonságot az (1) bekezdés szerinti és más rászorulók esetében a szociális intézmények és intézkedések rendszerével valósítja meg.

(3) Törvény a szociális intézkedések jellegét és mértékét a szociális intézkedést igénybe vevõ személynek a közösség számára hasznos tevékenységéhez igazodóan is megállapíthatja.

(4) Magyarország az idõskori megélhetés biztosítását a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények mûködésének lehetõvé tételével segíti elõ. Törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nõk fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja.

XX. cikk

(1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.

(2) Az (1) bekezdés szerinti jog érvényesülését Magyarország genetikailag módosított élõlényektõl mentes mezõgazdasággal, az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával, a munkavédelem és az egészségügyi ellátás megszervezésével, a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával, valamint a környezet védelmének biztosításával segíti elõ.

XXI. cikk

(1) Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.

(2) Aki a környezetben kárt okoz, köteles azt – törvényben meghatározottak szerint – helyreállítani vagy a helyreállítás költségét viselni.

(3) Elhelyezés céljából tilos Magyarország területére szennyezõ hulladékot behozni.

XXII. cikk24

(1) Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa.

(2) Az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék nélkül élõ személy számára szállást biztosítani.

(3) Törvény vagy helyi önkormányzat rendelete a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében, a közterület meghatározott részére vonatkozóan jogellenessé minõsítheti az életvitelszerûen megvalósuló közterületi tartózkodást.

XXIII. cikk

(1) Minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyûlési képviselõk, a helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselõk választásán választó és választható legyen.

(2) Az Európai Unió más tagállamának magyarországi lakóhellyel rendelkezõ minden nagykorú állampolgárának joga van ahhoz, hogy a helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselõk választásán választó és választható legyen.

(3) Magyarországon menekültként, bevándoroltként vagy letelepedettként elismert minden nagykorú személynek joga van ahhoz, hogy a helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek választásán választó legyen.

(4) Sarkalatos törvény a választójogot vagy annak teljességét magyarországi lakóhelyhez, a választhatóságot további feltételekhez kötheti.

(5) A helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek választásán a választópolgár lakóhelyén vagy bejelentett tartózkodási helyén választhat. A választópolgár a szavazás jogát lakóhelyén vagy bejelentett tartózkodási helyén gyakorolhatja.

(6) Nem rendelkezik választójoggal az, akit bûncselekmény elkövetése vagy belátási képességének korlátozottsága miatt a bíróság a választójogból kizárt. Nem választható az Európai Unió más tagállamának magyarországi lakóhellyel rendelkezõ állampolgára, ha az állampolgársága szerinti állam jogszabálya, bírósági vagy hatósági döntése alapján hazájában kizárták e jog gyakorlásából.

(7) Mindenkinek joga van országos népszavazáson részt venni, aki az országgyûlési képviselõk választásán választó. Mindenkinek joga van helyi népszavazáson részt venni, aki a helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek választásán választó.

(8) Minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának megfelelõen közhivatalt viseljen. Törvény határozza meg azokat a közhivatalokat, amelyeket párt tagja vagy tisztségviselõje nem tölthet be.

XXIV. cikk

(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerû határidõn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.

(2) Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a hatóságok által feladatuk teljesítése során neki jogellenesen okozott kár megtérítésére.

XXV. cikk

Mindenkinek joga van ahhoz, hogy egyedül vagy másokkal együtt, írásban kérelemmel, panasszal vagy javaslattal forduljon bármely közhatalmat gyakorló szervhez.

XXVI. cikk

Az állam – a mûködésének hatékonysága, a közszolgáltatások színvonalának emelése, a közügyek jobb átláthatósága és az esélyegyenlõség elõmozdítása érdekében – törekszik az új mûszaki megoldásoknak és a tudomány eredményeinek az alkalmazására.

XXVII. cikk

(1) Mindenkinek, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén, joga van a szabad mozgáshoz és tartózkodási helye szabad megválasztásához.

(2) Minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy külföldi tartózkodásának ideje alatt Magyarország védelmét élvezze.

XXVIII. cikk

(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerû határidõn belül bírálja el.

(2) Senki nem tekinthetõ bûnösnek mindaddig, amíg büntetõjogi felelõsségét a bíróság jogerõs határozata nem állapította meg.

(3) A büntetõeljárás alá vont személynek az eljárás minden szakaszában joga van a védelemhez. A védõ nem vonható felelõsségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt.

(4) Senki nem nyilvánítható bûnösnek, és nem sújtható büntetéssel olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog vagy – nemzetközi szerzõdés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben – más állam joga szerint nem volt bûncselekmény.

(5) A (4) bekezdés nem zárja ki valamely személy büntetõeljárás alá vonását és elítélését olyan cselekményért, amely elkövetése idején a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai szerint bûncselekmény volt.

(6) A jogorvoslat törvényben meghatározott rendkívüli esetei kivételével senki nem vonható büntetõeljárás alá, és nem ítélhetõ el olyan bûncselekményért, amely miatt Magyarországon vagy – nemzetközi szerzõdés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben – más államban törvénynek megfelelõen már jogerõsen felmentették vagy elítélték.

(7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.

XXIX. cikk

(1) A Magyarországon élõ nemzetiségek államalkotó tényezõk. Minden, valamely nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárnak joga van önazonossága szabad vállalásához és megõrzéséhez. A Magyarországon élõ nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvû oktatáshoz.

(2) A Magyarországon élõ nemzetiségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre.

(3)25 A Magyarországon élõ nemzetiségek jogaira vonatkozó részletes szabályokat, a nemzetiségeket és a nemzetiségként való elismerés feltételeit, valamint a helyi és országos nemzetiségi önkormányzatok megválasztásának szabályait sarkalatos törvény határozza meg. Sarkalatos törvény a nemzetiségként való elismerést meghatározott idejû honossághoz és meghatározott számú, magát az adott nemzetiséghez tartozónak valló személy kezdeményezéséhez kötheti.

XXX. cikk

(1) Teherbíró képességének, illetve a gazdaságban való részvételének megfelelõen mindenki hozzájárul a közös szükségletek fedezéséhez.

(2) A közös szükségletek fedezéséhez való hozzájárulás mértékét a gyermeket nevelõk esetében a gyermeknevelés kiadásainak figyelembevételével kell megállapítani.

XXXI. cikk

(1) Minden magyar állampolgár köteles a haza védelmére.

(2) Magyarország önkéntes honvédelmi tartalékos rendszert tart fenn.

(3) Rendkívüli állapot idején vagy ha arról megelõzõ védelmi helyzetben az Országgyûlés határoz, a magyarországi lakóhellyel rendelkezõ, nagykorú, magyar állampolgárságú férfiak katonai szolgálatot teljesítenek. Ha a hadkötelezett lelkiismereti meggyõzõdésével a fegyveres szolgálat teljesítése összeegyeztethetetlen, fegyver nélküli szolgálatot teljesít. A katonai szolgálat teljesítésének formáit és részletes szabályait sarkalatos törvény határozza meg.

(4) Magyarországi lakóhellyel rendelkezõ, nagykorú magyar állampolgárok számára rendkívüli állapot idejére – sarkalatos törvényben meghatározottak szerint – honvédelmi munkakötelezettség írható elõ.

(5) Magyarországi lakóhellyel rendelkezõ, nagykorú magyar állampolgárok számára honvédelmi és katasztrófavédelmi feladatok ellátása érdekében – sarkalatos törvényben meghatározottak szerint – polgári védelmi kötelezettség írható elõ.

(6) Honvédelmi és katasztrófavédelmi feladatok ellátása érdekében – sarkalatos törvényben meghatározottak szerint – mindenki gazdasági és anyagi szolgáltatás teljesítésére kötelezhetõ.

AZ ÁLLAM

Az Országgyûlés

1. cikk

(1) MAGYARORSZÁG legfõbb népképviseleti szerve az Országgyûlés.

(2) Az Országgyûlés

a) megalkotja és módosítja Magyarország Alaptörvényét;

b) törvényeket alkot;

c) elfogadja a központi költségvetést, és jóváhagyja annak végrehajtását;

d) felhatalmazást ad a feladat- és hatáskörébe tartozó nemzetközi szerzõdés kötelezõ hatályának elismerésére;

e)26 megválasztja a köztársasági elnököt, az Alkotmánybíróság tagjait és elnökét, a Kúria elnökét, az Országos Bírósági Hivatal elnökét, a legfõbb ügyészt, az alapvetõ jogok biztosát és helyetteseit, valamint az Állami Számvevõszék elnökét;

f) megválasztja a miniszterelnököt, dönt a Kormánnyal kapcsolatos bizalmi kérdésrõl;

g) feloszlatja az alaptörvény-ellenesen mûködõ képviselõ-testületet;

h) határoz a hadiállapot kinyilvánításáról és a békekötésrõl;

i) különleges jogrendet érintõ, valamint katonai mûveletekben való részvétellel kapcsolatos döntéseket hoz;

j) közkegyelmet gyakorol;

k) az Alaptörvényben és törvényben meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorol.

2. cikk

(1) Az országgyûlési képviselõket a választópolgárok általános és egyenlõ választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson, sarkalatos törvényben meghatározott módon választják.

(2) A Magyarországon élõ nemzetiségek részvételét az Országgyûlés munkájában sarkalatos törvény szabályozza.

(3) Az országgyûlési képviselõk általános választását – az Országgyûlés feloszlása vagy feloszlatása miatti választás kivételével – az elõzõ Országgyûlés megválasztását követõ negyedik év április vagy május hónapjában kell megtartani.

3. cikk

(1) Az Országgyûlés megbízatása az alakuló ülésével kezdõdik, és a következõ Országgyûlés alakuló üléséig tart. Az alakuló ülést – a választást követõ harminc napon belüli idõpontra – a köztársasági elnök hívja össze.

(2) Az Országgyûlés kimondhatja feloszlását.

(3) A köztársasági elnök a választások egyidejû kitûzésével feloszlathatja az Országgyûlést, ha

a) a Kormány megbízatásának megszûnése esetén a köztársasági elnök által miniszterelnöknek javasolt személyt az Országgyûlés az elsõ személyi javaslat megtételének napjától számított negyven napon belül nem választja meg, vagy

b) az Országgyûlés az adott évre vonatkozó központi költségvetést március 31-ig nem fogadja el.

(4) Az Országgyûlés feloszlatása elõtt a köztársasági elnök köteles kikérni a miniszterelnöknek, az Országgyûlés elnökének és az országgyûlési képviselõcsoportok vezetõinek véleményét.

(5) A köztársasági elnök a (3) bekezdés a) pontja szerinti jogát addig gyakorolhatja, amíg az Országgyûlés meg nem választja a miniszterelnököt. A köztársasági elnök a (3) bekezdés b) pontja szerinti jogát addig gyakorolhatja, amíg az Országgyûlés a központi költségvetést nem fogadja el.

(6) Az Országgyûlés feloszlásától vagy feloszlatásától számított kilencven napon belül új Országgyûlést kell választani.

4. cikk

(1) Az országgyûlési képviselõk jogai és kötelezettségei egyenlõk, tevékenységüket a köz érdekében végzik, e tekintetben nem utasíthatók.

(2) Az országgyûlési képviselõt mentelmi jog és a függetlenségét biztosító javadalmazás illeti meg. Sarkalatos törvény meghatározza azokat a közhivatalokat, amelyeket országgyûlési képviselõ nem tölthet be, valamint más összeférhetetlenségi eseteket is megállapíthat.

(3) Az országgyûlési képviselõ megbízatása megszûnik

a) az Országgyûlés megbízatásának megszûnésével;

b) halálával;

c) összeférhetetlenség kimondásával;

d) lemondásával;

e) ha a megválasztásához szükséges feltételek már nem állnak fenn;

f) ha egy éven keresztül nem vesz részt az Országgyûlés munkájában.

(4) Az országgyûlési képviselõ megválasztásához szükséges feltételek hiányának megállapításáról, az összeférhetetlenség kimondásáról, valamint annak megállapításáról, hogy az országgyûlési képviselõ egy éven keresztül nem vett részt az Országgyûlés munkájában, az Országgyûlés a jelen lévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával határoz.

(5) Az országgyûlési képviselõk jogállására és javadalmazására vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.

5. cikk

(1) Az Országgyûlés ülései nyilvánosak. A Kormány vagy bármely országgyûlési képviselõ kérelmére az Országgyûlés az országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával zárt ülés tartásáról határozhat.

(2) Az Országgyûlés tagjai sorából elnököt, alelnököket és jegyzõket választ.

(3) Az Országgyûlés országgyûlési képviselõkbõl álló állandó bizottságokat alakít.

(4)27 Az országgyûlési képviselõk tevékenységük összehangolására a házszabályi rendelkezésekben meghatározott feltételek szerint országgyûlési képviselõcsoportot alakíthatnak.

(5) Az Országgyûlés akkor határozatképes, ha az ülésen az országgyûlési képviselõknek több mint a fele jelen van.

(6)28 Ha az Alaptörvény eltérõen nem rendelkezik, az Országgyûlés határozatait a jelen lévõ országgyûlési képviselõk több mint a felének szavazatával hozza meg. A házszabályi rendelkezések egyes döntések meghozatalát minõsített többséghez köthetik.

(7)29 Az Országgyûlés a jelen lévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával elfogadott házszabályi rendelkezésekben állapítja meg mûködésének szabályait és tárgyalási rendjét. Az Országgyûlés zavartalan mûködésének biztosítása és méltóságának megõrzése érdekében az Országgyûlés elnöke a házszabályi rendelkezésekben meghatározott rendészeti és fegyelmi jogkört gyakorol.

(8) Az Országgyûlés rendszeres ülésezését biztosító rendelkezéseket sarkalatos törvény határozza meg.

(9)30 Az Országgyûlés biztonságáról országgyûlési õrség gondoskodik. Az országgyûlési õrség mûködését az Országgyûlés elnöke irányítja.

6. cikk

(1) Törvényt a köztársasági elnök, a Kormány, országgyûlési bizottság vagy országgyûlési képviselõ kezdeményezhet.

(2) Az Országgyûlés – a törvény kezdeményezõje, a Kormány, illetve az Országgyûlés elnöke zárószavazás elõtt megtett indítványára – az elfogadott törvényt az Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatára megküldheti az Alkotmánybíróságnak. Az Országgyûlés az indítványról a zárószavazást követõen határoz. Az indítvány elfogadása esetén az Országgyûlés elnöke az elfogadott törvényt az Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatára haladéktalanul megküldi az Alkotmánybíróságnak.

(3) Az elfogadott törvényt az Országgyûlés elnöke öt napon belül aláírja, és megküldi a köztársasági elnöknek. A köztársasági elnök a megküldött törvényt öt napon belül aláírja, és elrendeli annak kihirdetését. Ha az Országgyûlés a (2) bekezdés szerint a törvényt az Alaptörvénnyel való összhangja vizsgálatára megküldte az Alkotmánybíróságnak, az Országgyûlés elnöke csak akkor írhatja azt alá, és küldheti meg a köztársasági elnöknek, ha az Alkotmánybíróság nem állapított meg alaptörvény-ellenességet.

(4) Ha a köztársasági elnök a törvényt vagy annak valamely rendelkezését az Alaptörvénnyel ellentétesnek tartja – és a (2) bekezdés szerinti vizsgálatra nem került sor –, a törvényt az Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatára az Alkotmánybíróságnak megküldi.

(5) Ha a köztársasági elnök a törvénnyel vagy annak valamely rendelkezésével nem ért egyet, és a (4) bekezdés szerinti jogával nem élt, a törvényt az aláírás elõtt észrevételeinek közlésével egy alkalommal megfontolásra visszaküldheti az Országgyûlésnek. Az Országgyûlés a törvényt újra megtárgyalja, és elfogadásáról ismét határoz. A köztársasági elnök e jogával akkor is élhet, ha az Országgyûlés határozata alapján lefolytatott vizsgálat során az Alkotmánybíróság nem állapított meg alaptörvény-ellenességet.

(6) Az Alkotmánybíróság a (2) és a (4) bekezdés szerinti indítványról soron kívül, de legkésõbb harminc napon belül határoz. Ha az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenességet állapít meg, az Országgyûlés a törvényt az alaptörvény-ellenesség megszüntetése érdekében újratárgyalja.

(7) Ha az Alkotmánybíróság a köztársasági elnök kezdeményezésére lefolytatott vizsgálat során nem állapít meg alaptörvény-ellenességet, a köztársasági elnök a törvényt haladéktalanul aláírja, és elrendeli annak kihirdetését.

(8) Az Országgyûlés által a (6) bekezdés szerint megtárgyalt és elfogadott törvény Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálata a (2) és a (4) bekezdés szerint ismételten kérhetõ az Alkotmánybíróságtól. Az Alkotmánybíróság az ismételt indítványról soron kívül, de legkésõbb tíz napon belül határoz.

(9) Ha a köztársasági elnök egyet nem értése folytán visszaküldött törvényt az Országgyûlés módosítja, az Alaptörvénnyel való összhang vizsgálata a (2), illetve (4) bekezdés szerint kizárólag a módosított rendelkezések tekintetében vagy arra hivatkozással kérhetõ, hogy a törvény megalkotására vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények nem teljesültek. Ha a köztársasági elnök egyet nem értése folytán visszaküldött törvényt az Országgyûlés változatlan szöveggel fogadja el, a köztársasági elnök a törvény megalkotására vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények nem teljesülésére tekintettel kérheti az Alaptörvénnyel való összhang vizsgálatát.

7. cikk

(1) Az országgyûlési képviselõ kérdést intézhet az alapvetõ jogok biztosához, az Állami Számvevõszék elnökéhez, a legfõbb ügyészhez és a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez a feladatkörükbe tartozó bármely ügyben.

(2) Az országgyûlési képviselõ interpellációt és kérdést intézhet a Kormányhoz és a Kormány tagjához a feladatkörükbe tartozó bármely ügyben.

(3) Az országgyûlési bizottságok vizsgálati tevékenységét, a bizottságok elõtti megjelenés kötelezettségét sarkalatos törvény szabályozza.

Országos népszavazás

8. cikk

(1) Legalább kétszázezer választópolgár kezdeményezésére az Országgyûlés országos népszavazást rendel el. A köztársasági elnök, a Kormány vagy százezer választópolgár kezdeményezésére az Országgyûlés országos népszavazást rendelhet el. Az érvényes és eredményes népszavazáson hozott döntés az Országgyûlésre kötelezõ.

(2) Országos népszavazás tárgya az Országgyûlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet.

(3) Nem lehet országos népszavazást tartani

a) az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésrõl;

b) a központi költségvetésrõl, a központi költségvetés végrehajtásáról, központi adónemrõl, illetékrõl, járulékról, vámról, valamint a helyi adók központi feltételeirõl szóló törvény tartalmáról;

c) az országgyûlési képviselõk, a helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselõk választásáról szóló törvények tartalmáról;

d) nemzetközi szerzõdésbõl eredõ kötelezettségrõl;

e) az Országgyûlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási kérdésrõl;

f) az Országgyûlés feloszlásáról;

g) képviselõ-testület feloszlatásáról;

h) hadiállapot kinyilvánításáról, rendkívüli állapot és szükségállapot kihirdetésérõl, valamint megelõzõ védelmi helyzet kihirdetésérõl és meghosszabbításáról;

i) katonai mûveletekben való részvétellel kapcsolatos kérdésrõl;

j) közkegyelem gyakorlásáról.

(4) Az országos népszavazás érvényes, ha az összes választópolgár több mint fele érvényesen szavazott, és eredményes, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott.

A köztársasági elnök

9. cikk

(1) Magyarország államfõje a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és õrködik az államszervezet demokratikus mûködése felett.

(2) A köztársasági elnök a Magyar Honvédség fõparancsnoka.

(3) A köztársasági elnök

a) képviseli Magyarországot;

b) részt vehet és felszólalhat az Országgyûlés ülésein;

c) törvényt kezdeményezhet;

d) országos népszavazást kezdeményezhet;

e) kitûzi az országgyûlési képviselõk, a helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek általános választását, valamint az európai parlamenti választás és az országos népszavazás idõpontját;

f) különleges jogrendet érintõ döntéseket hoz;

g) összehívja az Országgyûlés alakuló ülését;

h) feloszlathatja az Országgyûlést;

i)31 az elfogadott Alaptörvényt és az Alaptörvény módosítását a megalkotására vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelményekkel való összhangjának vizsgálatára megküldheti az Alkotmánybíróságnak, az elfogadott törvényt az Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatára megküldheti az Alkotmánybíróságnak, vagy megfontolásra visszaküldheti az Országgyûlésnek;

j)32 javaslatot tesz a miniszterelnök, a Kúria elnöke, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, a legfõbb ügyész és az alapvetõ jogok biztosa személyére;

k) kinevezi a hivatásos bírákat és a Költségvetési Tanács elnökét;

l)33 megerõsíti tisztségében a Magyar Tudományos Akadémia elnökét és a Magyar Mûvészeti Akadémia elnökét;

m) kialakítja hivatala szervezetét.

(4) A köztársasági elnök

a) az Országgyûlés felhatalmazása alapján elismeri a nemzetközi szerzõdés kötelezõ hatályát;

b) megbízza és fogadja a nagyköveteket és a követeket;

c) kinevezi a minisztereket, a Magyar Nemzeti Bank elnökét, alelnökeit, az önálló szabályozó szerv vezetõjét és az egyetemi tanárokat;

d) megbízza az egyetemek rektorait;

e) kinevezi és elõlépteti a tábornokokat;

f) törvényben meghatározott kitüntetéseket, díjakat és címeket adományoz, valamint engedélyezi külföldi állami kitüntetések viselését;

g) gyakorolja az egyéni kegyelmezés jogát;

h) dönt a feladat- és hatáskörébe tartozó területszervezési kérdésekben;

i) dönt az állampolgárság megszerzésével és megszûnésével kapcsolatos ügyekben;

j) dönt mindazokban az ügyekben, amelyeket törvény a hatáskörébe utal.

(5) A köztársasági elnöknek a (4) bekezdésben meghatározott minden intézkedéséhez és döntéséhez a Kormány tagjának ellenjegyzése szükséges. Törvény rendelkezhet úgy, hogy a törvény által a köztársasági elnök hatáskörébe utalt döntéshez ellenjegyzés nem szükséges.

(6) A köztársasági elnök a (4) bekezdés b)–e) pontjában foglaltak teljesítését megtagadja, ha a jogszabályi feltételek hiányoznak, vagy alapos okkal arra következtet, hogy az az államszervezet demokratikus mûködésének súlyos zavarát eredményezné.

(7) A köztársasági elnök a (4) bekezdés f) pontjában foglaltak teljesítését megtagadja, ha az az Alaptörvény értékrendjét sértené.

10. cikk

(1) A köztársasági elnököt az Országgyûlés öt évre választja.

(2) Köztársasági elnökké megválasztható bármely magyar állampolgár, aki a harmincötödik életévét betöltötte.

(3) A köztársasági elnököt e tisztségre legfeljebb egy alkalommal lehet újraválasztani.

11. cikk

(1) A köztársasági elnököt a korábbi köztársasági elnök megbízatásának lejárta elõtt legalább harminc, legfeljebb hatvan nappal, ha pedig a megbízatás idõ elõtt szûnt meg, a megszûnéstõl számított harminc napon belül kell megválasztani. A köztársasági elnök választását az Országgyûlés elnöke tûzi ki. Az Országgyûlés a köztársasági elnököt titkos szavazással választja.

(2) A köztársasági elnök választását jelölés elõzi meg. A jelölés érvényességéhez az országgyûlési képviselõk legalább egyötödének írásbeli ajánlása szükséges. A jelölést az Országgyûlés elnökéhez a szavazás elrendelése elõtt kell benyújtani. Minden országgyûlési képviselõ egy jelöltet ajánlhat. Annak, aki több jelöltet ajánl, mindegyik ajánlása érvénytelen.

(3) Az elsõ szavazás alapján megválasztott köztársasági elnök az, aki az országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatát megkapta.

(4) Ha az elsõ szavazás eredménytelen volt, második szavazást kell tartani. A második szavazás során a két legtöbb szavazatot kapott jelöltre lehet szavazni. Ha az elsõ szavazáskor az elsõ helyen szavazategyenlõség alakul ki, azokra a jelöltekre lehet szavazni, akik a legmagasabb számú szavazatot kapták. Ha az elsõ szavazáskor csak a második helyen áll elõ szavazategyenlõség, azokra a jelöltekre lehet szavazni, akik a két legmagasabb számú szavazatot kapták. A második szavazás alapján megválasztott köztársasági elnök az, aki – tekintet nélkül a szavazásban részt vevõk számára – a legtöbb érvényes szavazatot kapta. Ha a második szavazás is eredménytelen, ismételt jelölés alapján új választást kell tartani.

(5) A szavazási eljárást legfeljebb két egymást követõ nap alatt be kell fejezni.

(6) A megválasztott köztársasági elnök a korábbi köztársasági elnök megbízatásának lejártakor, a megbízatás idõ elõtti megszûnése esetén a választás eredményének kihirdetését követõ nyolcadik napon lép hivatalba, hivatalba lépését megelõzõen az Országgyûlés elõtt esküt tesz.

12. cikk

(1) A köztársasági elnök személye sérthetetlen.

(2) A köztársasági elnöki tisztség összeegyeztethetetlen minden más állami, társadalmi, gazdasági és politikai tisztséggel vagy megbízatással. A köztársasági elnök más keresõfoglalkozást nem folytathat, és egyéb tevékenységéért – a szerzõi jogi védelem alá esõ tevékenység kivételével – díjazást nem fogadhat el.

(3) A köztársasági elnök megbízatása megszûnik

a) megbízatási idejének lejártával;

b) halálával;

c) ha kilencven napot meghaladó idõn át képtelen feladatköreinek ellátására;

d) ha a megválasztásához szükséges feltételek már nem állnak fenn;

e) összeférhetetlenség kimondásával;

f) lemondásával;

g) a köztársasági elnöki tisztségtõl való megfosztással.

(4) A köztársasági elnök feladatkörei ellátását kilencven napon túl lehetetlenné tevõ állapotának és a megválasztásához szükséges feltételek hiányának megállapításáról, valamint az összeférhetetlenség kimondásáról az Országgyûlés a jelen lévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával határoz.

(5)34 A köztársasági elnök és a volt köztársasági elnök jogállásának részletes szabályait és javadalmazását sarkalatos törvény határozza meg.

13. cikk

(1) A köztársasági elnök ellen büntetõeljárást csak megbízatásának megszûnése után lehet indítani.

(2)35 Az Alaptörvényt vagy tisztsége gyakorlásával összefüggésben valamely törvényt szándékosan megsértõ, illetve a szándékos bûncselekményt elkövetõ köztársasági elnökkel szemben az országgyûlési képviselõk egyötöde indítványozhatja a tisztségtõl való megfosztást.

(3) A megfosztási eljárás megindításához az országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges. A szavazás titkos.

(4) Az Országgyûlés határozatának meghozatalától kezdõdõen a megfosztási eljárás befejezéséig a köztársasági elnök nem gyakorolhatja hatásköreit.

(5) A megfosztási eljárás lefolytatása az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik.

(6) Ha az Alkotmánybíróság az eljárás eredményeként a köztársasági elnök közjogi felelõsségét megállapítja, a köztársasági elnököt tisztségétõl megfoszthatja.

14. cikk

(1) A köztársasági elnök átmeneti akadályoztatása esetén az akadályoztatás megszûnéséig vagy a köztársasági elnök megbízatásának megszûnése esetén az új köztársasági elnök hivatalba lépéséig a köztársasági elnök feladat- és hatásköreit az Országgyûlés elnöke gyakorolja.

(2) A köztársasági elnök átmeneti akadályoztatásának tényét a köztársasági elnök, a Kormány vagy bármely országgyûlési képviselõ kezdeményezésére az Országgyûlés állapítja meg.

(3) A köztársasági elnök helyettesítése idején az Országgyûlés elnöke országgyûlési képviselõi jogait nem gyakorolhatja, és helyette az Országgyûlés elnökének feladatait az Országgyûlés által kijelölt alelnök látja el.

A Kormány

15. cikk

(1) A Kormány a végrehajtó hatalom általános szerve, amelynek feladat- és hatásköre kiterjed mindarra, amit az Alaptörvény vagy jogszabály kifejezetten nem utal más szerv feladat- és hatáskörébe. A Kormány az Országgyûlésnek felelõs.

(2) A Kormány a közigazgatás legfõbb szerve, törvényben meghatározottak szerint államigazgatási szerveket hozhat létre.

(3) Feladatkörében eljárva a Kormány törvényben nem szabályozott tárgykörben, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján rendeletet alkot.

(4) A Kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes.

16. cikk

(1) A Kormány tagjai a miniszterelnök és a miniszterek.

(2) A miniszterelnök rendeletben a miniszterek közül egy vagy több miniszterelnök-helyettest jelöl ki.

(3) A miniszterelnököt az Országgyûlés a köztársasági elnök javaslatára választja meg.

(4) A miniszterelnök megválasztásához az országgyûlési képviselõk több mint a felének szavazata szükséges. A miniszterelnök a megválasztásával hivatalba lép.

(5) A köztársasági elnök a (3) bekezdés szerinti javaslatát,

a) ha a miniszterelnök megbízatása az újonnan megválasztott Országgyûlés megalakulásával szûnt meg, az új Országgyûlés alakuló ülésén teszi meg;

b) ha a miniszterelnök megbízatása lemondásával, halálával, összeférhetetlenség kimondásával, a megválasztásához szükséges feltételek hiánya miatt vagy azért szûnt meg, mert az Országgyûlés a bizalmi szavazáson a miniszterelnökkel szemben bizalmatlanságát fejezte ki, a miniszterelnök megbízatása megszûnésétõl számított tizenöt napon belül teszi meg.

(6) Ha az (5) bekezdés szerint miniszterelnöknek javasolt személyt az Országgyûlés nem választotta meg, a köztársasági elnök az új javaslatát tizenöt napon belül teszi meg.

(7) A minisztert a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. A miniszter a kinevezésében megjelölt idõpontban, ennek hiányában a kinevezésével hivatalba lép.

(8) A Kormány a miniszterek kinevezésével alakul meg.

(9) A Kormány tagja az Országgyûlés elõtt esküt tesz.

17. cikk

(1) A minisztériumok felsorolásáról törvény rendelkezik.

(2) Tárca nélküli miniszter a Kormány által meghatározott feladatkör ellátására nevezhetõ ki.

(3) A Kormány általános hatáskörû területi államigazgatási szerve a fõvárosi és megyei kormányhivatal.

(4) Sarkalatos törvény minisztérium, miniszter vagy közigazgatási szerv megjelölésére vonatkozó rendelkezését törvény módosíthatja.

(5) A kormánytisztviselõk jogállását törvény szabályozza.

18. cikk

(1) A miniszterelnök meghatározza a Kormány általános politikáját.

(2) A miniszter a Kormány általános politikájának keretei között önállóan irányítja az államigazgatásnak a feladatkörébe tartozó ágazatait és az alárendelt szerveket, valamint ellátja a Kormány vagy a miniszterelnök által meghatározott feladatokat.

(3) A Kormány tagja törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján, feladatkörében eljárva, önállóan vagy más miniszter egyetértésével rendeletet alkot, amely törvénnyel, kormányrendelettel és a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendeletével nem lehet ellentétes.

(4) A Kormány tagja tevékenységéért felelõs az Országgyûlésnek, valamint a miniszter a miniszterelnöknek. A Kormány tagja részt vehet és felszólalhat az Országgyûlés ülésein. Az Országgyûlés és az országgyûlési bizottság az ülésén való megjelenésre kötelezheti a Kormány tagját.

(5) A Kormány tagja jogállásának részletes szabályait, javadalmazását, valamint a miniszterek helyettesítésének rendjét törvény határozza meg.

19. cikk

Az Országgyûlés tájékoztatást kérhet a Kormánytól az Európai Unió kormányzati részvétellel mûködõ intézményeinek döntéshozatali eljárásában képviselendõ kormányálláspontról, és állást foglalhat az eljárásban napirenden szereplõ tervezetrõl. A Kormány az európai uniós döntéshozatal során az Országgyûlés állásfoglalásának alapulvételével jár el.

20. cikk

(1) A miniszterelnök megbízatásának megszûnésével a Kormány megbízatása megszûnik.

(2) A miniszterelnök megbízatása megszûnik

a) az újonnan megválasztott Országgyûlés megalakulásával;

b) ha az Országgyûlés a miniszterelnökkel szemben bizalmatlanságát fejezi ki, és új miniszterelnököt választ;

c) ha az Országgyûlés a miniszterelnök által kezdeményezett bizalmi szavazáson a miniszterelnökkel szemben bizalmatlanságát fejezi ki;

d) lemondásával;

e) halálával;

f) összeférhetetlenség kimondásával;

g) ha a megválasztásához szükséges feltételek már nem állnak fenn.

(3) A miniszter megbízatása megszûnik

a) a miniszterelnök megbízatásának megszûnésével;

b) a miniszter lemondásával;

c) felmentésével;

d) halálával.

(4) A miniszterelnök megválasztásához szükséges feltételek hiányának megállapításáról és az összeférhetetlenség kimondásáról az Országgyûlés a jelen lévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával határoz.

21. cikk

(1) Az országgyûlési képviselõk egyötöde a miniszterelnökkel szemben írásban – a miniszterelnöki tisztségre javasolt személy megjelölésével – bizalmatlansági indítványt nyújthat be.

(2) Ha az Országgyûlés a bizalmatlansági indítványt támogatja, ezzel bizalmatlanságát fejezi ki a miniszterelnökkel szemben, egyben miniszterelnöknek megválasztja a bizalmatlansági indítványban miniszterelnöki tisztségre javasolt személyt. Az Országgyûlés döntéséhez az országgyûlési képviselõk több mint a felének szavazata szükséges.

(3) A miniszterelnök bizalmi szavazást indítványozhat. Az Országgyûlés a miniszterelnökkel szemben bizalmatlanságát fejezi ki, ha a miniszterelnök javaslatára tartott bizalmi szavazáson az országgyûlési képviselõk több mint a fele nem támogatja a miniszterelnököt.

(4) A miniszterelnök indítványozhatja, hogy a Kormány által benyújtott elõterjesztés feletti szavazás egyben bizalmi szavazás legyen. Az Országgyûlés a miniszterelnökkel szemben bizalmatlanságát fejezi ki, ha a Kormány által benyújtott elõterjesztést nem támogatja.

(5) Az Országgyûlés bizalmi kérdésrõl való döntését a bizalmatlansági indítvány vagy a miniszterelnöknek a (3) és (4) bekezdés szerinti indítványa beterjesztésétõl számított három nap után, de legkésõbb a beterjesztéstõl számított nyolc napon belül hozza meg.

22. cikk

(1) A Kormány a megbízatása megszûnésétõl az új Kormány megalakulásáig ügyvezetõ kormányként gyakorolja hatáskörét, nemzetközi szerzõdés kötelezõ hatályát azonban nem ismerheti el, rendeletet csak törvény felhatalmazása alapján, halaszthatatlan esetben alkothat.

(2) Ha a miniszterelnök megbízatása lemondásával vagy az újonnan megválasztott Országgyûlés megalakulásával szûnik meg, a miniszterelnök az új miniszterelnök megválasztásáig ügyvezetõ miniszterelnökként gyakorolja hatáskörét, miniszter felmentésére vagy új miniszter kinevezésére azonban javaslatot nem tehet, rendeletet csak törvény felhatalmazása alapján, halaszthatatlan esetben alkothat.

(3) Ha a miniszterelnök megbízatása halálával, összeférhetetlenség kimondásával, a megválasztásához szükséges feltételek hiánya miatt vagy azért szûnt meg, mert az Országgyûlés bizalmi szavazáson a miniszterelnökkel szemben bizalmatlanságát fejezte ki, az új miniszterelnök megválasztásáig a miniszterelnök hatáskörét a (2) bekezdésben meghatározott korlátozásokkal a miniszterelnök-helyettes vagy – több miniszterelnök-helyettes esetén – az elsõ helyen kijelölt miniszterelnök-helyettes gyakorolja.

(4) A miniszter a miniszterelnök megbízatásának megszûnésétõl az új miniszter kinevezéséig vagy az új Kormány más tagjának a miniszteri feladatok ideiglenes ellátásával való megbízásáig ügyvezetõ miniszterként gyakorolja hatáskörét, rendeletet azonban csak halaszthatatlan esetben alkothat.

Önálló szabályozó szervek

23. cikk

(1) Az Országgyûlés sarkalatos törvényben a végrehajtó hatalom körébe tartozó egyes feladat- és hatáskörök ellátására és gyakorlására önálló szabályozó szerveket hozhat létre.

(2) Az önálló szabályozó szerv vezetõjét a miniszterelnök vagy – a miniszterelnök javaslatára – a köztársasági elnök nevezi ki sarkalatos törvényben meghatározott idõtartamra. Az önálló szabályozó szerv vezetõje kinevezi helyettesét vagy helyetteseit.

(3) Az önálló szabályozó szerv vezetõje az önálló szabályozó szerv tevékenységérõl évente beszámol az Országgyûlésnek.

(4) Az önálló szabályozó szerv vezetõje törvényben kapott felhatalmazás alapján, sarkalatos törvényben meghatározott feladatkörében rendeletet ad ki, amely törvénnyel, kormányrendelettel, miniszterelnöki rendelettel, miniszteri rendelettel és a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendeletével nem lehet ellentétes. Az önálló szabályozó szerv vezetõjét rendelet kiadásában az általa rendeletben kijelölt helyettese helyettesítheti.

Az Alkotmánybíróság

24. cikk

(1) Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfõbb szerve.

(2) Az Alkotmánybíróság

a) az Alaptörvénnyel való összhang szempontjából megvizsgálja az elfogadott, de ki nem hirdetett törvényeket;

b)36 bírói kezdeményezésre soron kívül, de legkésõbb kilencven napon belül felülvizsgálja az egyedi ügyben alkalmazandó jogszabálynak az Alaptörvénnyel való összhangját;

c) alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja az egyedi ügyben alkalmazott jogszabálynak az Alaptörvénnyel való összhangját;

d) alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját;

e)37 a Kormány, az országgyûlési képviselõk egynegyede, a Kúria elnöke, a legfõbb ügyész vagy az alapvetõ jogok biztosa kezdeményezésére felülvizsgálja a jogszabályoknak az Alaptörvénnyel való összhangját;

f) vizsgálja a jogszabályok nemzetközi szerzõdésbe ütközését;

g) az Alaptörvényben, illetve sarkalatos törvényben meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorol.

(3) Az Alkotmánybíróság

a)38 a (2) bekezdés b), c) és e) pontjában foglalt hatáskörében megsemmisíti az Alaptörvénnyel ellentétes jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést;

b) a (2) bekezdés d) pontjában foglalt hatáskörében megsemmisíti az Alaptörvénnyel ellentétes bírói döntést;

c)39 a (2) bekezdés f) pontjában foglalt hatáskörében megsemmisítheti a nemzetközi szerzõdésbe ütközõ jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést;

illetve sarkalatos törvényben meghatározott jogkövetkezményt állapít meg.

(4)40 Az Alkotmánybíróság a jogszabály felülvizsgálni nem kért rendelkezését csak abban az esetben vizsgálhatja, illetve semmisítheti meg, ha az a felülvizsgálni kért jogszabályi rendelkezéssel szoros tartalmi összefüggésben áll.

(5)41 Az Alkotmánybíróság az Alaptörvényt és az Alaptörvény módosítását csak a megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények tekintetében vizsgálhatja felül. E vizsgálatot

a) az elfogadott, de még ki nem hirdetett Alaptörvény és Alaptörvény-módosítás tekintetében a köztársasági elnök,

b) a kihirdetéstõl számított harminc napon belül a Kormány, az országgyûlési képviselõk egynegyede, a Kúria elnöke, a legfõbb ügyész vagy az alapvetõ jogok biztosa

kezdeményezheti.

(6)42 Az Alkotmánybíróság az (5) bekezdés szerinti indítványról soron kívül, de legkésõbb harminc napon belül határoz. Ha az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Alaptörvény vagy az Alaptörvény módosítása nem felelt meg az (5) bekezdésben meghatározott eljárási követelményeknek, az Alaptörvényt vagy az Alaptörvény módosítását

a) az (5) bekezdés a) pontja szerinti esetben az Országgyûlés újratárgyalja,

b) az (5) bekezdés b) pontja szerinti esetben az Alkotmánybíróság megsemmisíti.

(7)43 Az Alkotmánybíróság sarkalatos törvényben meghatározottak szerint a jogszabály megalkotóját, a törvény kezdeményezõjét vagy képviselõjüket meghallgatja, illetve véleményüket eljárása során beszerzi, ha az ügy a személyek széles körét érinti. Az eljárás ezen szakasza nyilvános.

(8)44 Az Alkotmánybíróság tizenöt tagból álló testület, amelynek tagjait az Országgyûlés az országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával tizenkét évre választja. Az Országgyûlés az országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával az Alkotmánybíróság tagjai közül elnököt választ, az elnök megbízatása az alkotmánybírói hivatali ideje lejártáig tart. Az Alkotmánybíróság tagjai nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet.

(9)45 Az Alkotmánybíróság hatáskörének, szervezetének, mûködésének részletes szabályait sarkalatos törvény határozza meg.

A bíróság

25. cikk

(1) A bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el. A legfõbb bírósági szerv a Kúria.

(2) A bíróság dönt

a) büntetõügyben, magánjogi jogvitában, törvényben meghatározott egyéb ügyben;

b) a közigazgatási határozatok törvényességérõl;

c) az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésérõl és megsemmisítésérõl;

d) a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapításáról.

(3) A Kúria a (2) bekezdésben meghatározottak mellett biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra kötelezõ jogegységi határozatot hoz.

(4)46 A bírósági szervezet többszintû. Az ügyek meghatározott csoportjaira külön bíróságok létesíthetõk.

(5)47 A bíróságok igazgatásának központi feladatait az Országos Bírósági Hivatal elnöke végzi. Az Országos Bírói Tanács felügyeli a bíróságok központi igazgatását. Az Országos Bírói Tanács és más bírói önkormányzati szervek közremûködnek a bíróságok igazgatásában.

(6)48 Az Országos Bírósági Hivatal elnökét a bírák közül kilenc évre a köztársasági elnök javaslatára az Országgyûlés választja. Az Országos Bírósági Hivatal elnökének megválasztásához az országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges. Az Országos Bírói Tanács tagja a Kúria elnöke, további tagjait sarkalatos törvényben meghatározottak szerint a bírák választják.

(7)49 Törvény egyes jogvitákban más szervek eljárását is lehetõvé teheti.

(8)50 A bíróságok szervezetének, igazgatásának és központi igazgatása felügyeletének, a bírák jogállásának részletes szabályait, valamint a bírák javadalmazását sarkalatos törvény határozza meg.

26. cikk

(1) A bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak. A bírákat tisztségükbõl csak sarkalatos törvényben meghatározott okból és eljárás keretében lehet elmozdítani. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet.

(2)51 A hivatásos bírákat – sarkalatos törvényben meghatározottak szerint – a köztársasági elnök nevezi ki. Bíróvá az nevezhetõ ki, aki a harmincadik életévét betöltötte. A Kúria elnöke és az Országos Bírósági Hivatal elnöke kivételével a bíró szolgálati jogviszonya az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig állhat fenn.

(3) A Kúria elnökét a bírák közül kilenc évre a köztársasági elnök javaslatára az Országgyûlés választja. A Kúria elnökének megválasztásához az országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

27. cikk

(1) A bíróság – ha törvény másképpen nem rendelkezik – tanácsban ítélkezik.

(2) Törvény által meghatározott ügyekben és módon nem hivatásos bírák is részt vesznek az ítélkezésben.

(3) Egyesbíróként és a tanács elnökeként csak hivatásos bíró járhat el. Törvény által meghatározott ügyekben, egyesbíró hatáskörében bírósági titkár is eljárhat, akire e tevékenysége során alkalmazni kell a 26. cikk (1) bekezdését.

(4)52

28. cikk

A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsõsorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelõ, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.

Az ügyészség

29. cikk

(1)53 A legfõbb ügyész és az ügyészség független, az igazságszolgáltatás közremûködõjeként mint közvádló az állam büntetõigényének kizárólagos érvényesítõje. Az ügyészség üldözi a bûncselekményeket, fellép más jogsértõ cselekményekkel és mulasztásokkal szemben, valamint elõsegíti a jogellenes cselekmények megelõzését.

(2)54 A legfõbb ügyész és az ügyészség

a)55 törvényben meghatározottak szerint jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben;

b) képviseli a közvádat a bírósági eljárásban;

c) felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett;

d)56 a közérdek védelmezõjeként az Alaptörvény vagy törvény által meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorol.

(3) Az ügyészi szervezetet a legfõbb ügyész vezeti és irányítja, kinevezi az ügyészeket. A legfõbb ügyész kivételével az ügyész szolgálati jogviszonya az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig állhat fenn.

(4) A legfõbb ügyészt az ügyészek közül a köztársasági elnök javaslatára az Országgyûlés választja kilenc évre. A legfõbb ügyész megválasztásához az országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

(5) A legfõbb ügyész évente beszámol tevékenységérõl az Országgyûlésnek.

(6) Az ügyészek nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet.

(7) Az ügyészség szervezetének és mûködésének, a legfõbb ügyész és az ügyészek jogállásának részletes szabályait, valamint javadalmazásukat sarkalatos törvény határozza meg.

Az alapvetõ jogok biztosa

30. cikk

(1) Az alapvetõ jogok biztosa alapjogvédelmi tevékenységet lát el, eljárását bárki kezdeményezheti.

(2) Az alapvetõ jogok biztosa az alapvetõ jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltatja, orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményez.

(3) Az alapvetõ jogok biztosát és helyetteseit az Országgyûlés az országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával hat évre választja. A helyettesek a jövõ nemzedékek érdekeinek, valamint a Magyarországon élõ nemzetiségek jogainak védelmét látják el. Az alapvetõ jogok biztosa és helyettesei nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet.

(4) Az alapvetõ jogok biztosa évente beszámol tevékenységérõl az Országgyûlésnek.

(5) Az alapvetõ jogok biztosára és helyetteseire vonatkozó részletes szabályokat törvény határozza meg.

A helyi önkormányzatok

31. cikk

(1) Magyarországon a helyi közügyek intézése és a helyi közhatalom gyakorlása érdekében helyi önkormányzatok mûködnek.

(2) A helyi önkormányzat feladat- és hatáskörébe tartozó ügyrõl törvényben meghatározottak szerint helyi népszavazást lehet tartani.

(3) A helyi önkormányzatokra vonatkozó szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.

32. cikk

(1) A helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között

a) rendeletet alkot;

b) határozatot hoz;

c) önállóan igazgat;

d) meghatározza szervezeti és mûködési rendjét;

e) gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megilletõ jogokat;

f) meghatározza költségvetését, annak alapján önállóan gazdálkodik;

g) e célra felhasználható vagyonával és bevételeivel kötelezõ feladatai ellátásának veszélyeztetése nélkül vállalkozást folytathat;

h) dönt a helyi adók fajtájáról és mértékérõl;

i) önkormányzati jelképeket alkothat, helyi kitüntetéseket és elismerõ címeket alapíthat;

j) a feladat- és hatáskörrel rendelkezõ szervtõl tájékoztatást kérhet, döntést kezdeményezhet, véleményt nyilváníthat;

k) szabadon társulhat más helyi önkormányzattal, érdek-képviseleti szövetséget hozhat létre, feladat- és hatáskörében együttmûködhet más országok helyi önkormányzatával, és tagja lehet nemzetközi önkormányzati szervezetnek;

l) törvényben meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorol.

(2) Feladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot.

(3) Az önkormányzati rendelet más jogszabállyal nem lehet ellentétes.

(4) A helyi önkormányzat az önkormányzati rendeletet a kihirdetését követõen haladéktalanul megküldi a fõvárosi és megyei kormányhivatalnak. Ha a fõvárosi és megyei kormányhivatal az önkormányzati rendeletet vagy annak valamely rendelkezését jogszabálysértõnek találja, kezdeményezheti a bíróságnál az önkormányzati rendelet felülvizsgálatát.

(5)57 A fõvárosi és megyei kormányhivatal kezdeményezheti a bíróságnál a helyi önkormányzat törvényen alapuló rendeletalkotási vagy határozathozatali kötelezettsége elmulasztásának megállapítását. Ha a helyi önkormányzat a rendeletalkotási vagy határozathozatali kötelezettségének a bíróság által a mulasztást megállapító döntésben meghatározott idõpontig nem tesz eleget, a bíróság a fõvárosi és megyei kormányhivatal kezdeményezésére elrendeli, hogy a mulasztás orvoslásához szükséges önkormányzati rendeletet vagy önkormányzati határozatot a helyi önkormányzat nevében a fõvárosi és megyei kormányhivatal vezetõje alkossa meg.

(6) A helyi önkormányzatok tulajdona köztulajdon, amely feladataik ellátását szolgálja.

33. cikk

(1) A helyi önkormányzat feladat- és hatásköreit a képviselõ-testület gyakorolja.

(2) A helyi képviselõ-testületet a polgármester vezeti. A megyei képviselõ-testület elnökét a megyei képviselõ-testület saját tagjai közül választja megbízatásának idõtartamára.

(3) A képviselõ-testület sarkalatos törvényben meghatározottak szerint bizottságot választhat, és hivatalt hozhat létre.

34. cikk

(1) A helyi önkormányzat és az állami szervek a közösségi célok elérése érdekében együttmûködnek. A helyi önkormányzat részére kötelezõ feladat- és hatáskört törvény állapíthat meg. A helyi önkormányzat kötelezõ feladat- és hatásköreinek ellátásához azokkal arányban álló költségvetési, illetve más vagyoni támogatásra jogosult.

(2) Törvény elrendelheti a helyi önkormányzat kötelezõ feladatának társulásban történõ ellátását.

(3)58 Törvény vagy törvényi felhatalmazáson alapuló kormányrendelet a polgármester, a megyei képviselõ-testület elnöke, valamint a képviselõ-testület hivatalának vezetõje vagy ügyintézõje számára kivételesen államigazgatási feladat- és hatáskört is megállapíthat.

(4) A Kormány a fõvárosi és megyei kormányhivatal útján biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletét.

(5) Törvény a költségvetési egyensúly megõrzése érdekében a helyi önkormányzat törvényben meghatározott mértékû kölcsönfelvételét vagy más kötelezettségvállalását feltételhez, illetve a Kormány hozzájárulásához kötheti.

35. cikk

(1) A helyi önkormányzati képviselõket és polgármestereket a választópolgárok általános és egyenlõ választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson, sarkalatos törvényben meghatározott módon választják.

(2)59 A helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek általános választását a helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek elõzõ általános választását követõ ötödik év október hónapjában kell megtartani.

(3) A képviselõ-testület megbízatása a helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek általános választásának napjáig tart. Jelöltek hiányában elmaradt választás esetén a képviselõ-testület megbízatása meghosszabbodik az idõközi választás napjáig. A polgármester megbízatása az új polgármester megválasztásáig tart.

(4) A képviselõ-testület – sarkalatos törvényben meghatározottak szerint – kimondhatja feloszlását.

(5) Az Országgyûlés a Kormány – az Alkotmánybíróság véleményének kikérését követõen elõterjesztett – indítványára feloszlatja az alaptörvény-ellenesen mûködõ képviselõ-testületet.

(6) A feloszlás és a feloszlatás a polgármester megbízatását is megszünteti.

A közpénzek

36. cikk

(1) Az Országgyûlés minden évre vonatkozóan törvényt alkot a központi költségvetésrõl és a központi költségvetés végrehajtásáról. A központi költségvetésrõl és a központi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatokat a Kormány törvényben elõírt határidõben az Országgyûlés elé terjeszti.

(2) A központi költségvetésrõl és az annak végrehajtásáról szóló törvényjavaslatoknak azonos szerkezetben, átlátható módon és ésszerû részletezettséggel kell tartalmazniuk az állami kiadásokat és bevételeket.

(3) A központi költségvetésrõl szóló törvény elfogadásával az Országgyûlés felhatalmazza a Kormányt az abban meghatározott bevételek beszedésére és kiadások teljesítésére.

(4) Az Országgyûlés nem fogadhat el olyan központi költségvetésrõl szóló törvényt, amelynek eredményeképpen az államadósság meghaladná a teljes hazai össztermék felét.

(5) Mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az Országgyûlés csak olyan központi költségvetésrõl szóló törvényt fogadhat el, amely az államadósság a teljes hazai össztermékhez viszonyított arányának csökkentését tartalmazza.

(6) A (4) és (5) bekezdésben foglaltaktól csak különleges jogrend idején, az azt kiváltó körülmények okozta következmények enyhítéséhez szükséges mértékben, vagy a nemzetgazdaság tartós és jelentõs visszaesése esetén, a nemzetgazdasági egyensúly helyreállításához szükséges mértékben lehet eltérni.

(7) Ha a központi költségvetésrõl szóló törvényt az Országgyûlés a naptári év kezdetéig nem fogadta el, a Kormány jogosult a jogszabályok szerinti bevételeket beszedni és az elõzõ naptári évre a központi költségvetésrõl szóló törvényben meghatározott kiadási elõirányzatok keretei között a kiadásokat idõarányosan teljesíteni.

37. cikk

(1) A Kormány a központi költségvetést törvényesen és célszerûen, a közpénzek eredményes kezelésével és az átláthatóság biztosításával köteles végrehajtani.

(2) A központi költségvetés végrehajtása során – a 36. cikk (6) bekezdésében meghatározott kivételekkel – nem vehetõ fel olyan kölcsön, és nem vállalható olyan pénzügyi kötelezettség, amely azt eredményezné, hogy az államadósság meghaladja a teljes hazai össztermék felét.

(3) Mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja – a 36. cikk (6) bekezdésében meghatározott kivételekkel – a központi költségvetés végrehajtása során nem vehetõ fel olyan kölcsön, és nem vállalható olyan pénzügyi kötelezettség, amelynek következtében az államadósságnak a teljes hazai össztermékhez viszonyított aránya a megelõzõ évben fennállóhoz képest növekedne.

(4) Mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az Alkotmánybíróság a 24. cikk (2) bekezdés b)–e) pontjában foglalt hatáskörében a központi költségvetésrõl, a központi költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekrõl, az illetékekrõl és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeirõl szóló törvények Alaptörvénnyel való összhangját kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben vizsgálhatja felül, és ezek sérelme miatt semmisítheti meg. Az Alkotmánybíróság az e tárgykörbe tartozó törvényeket is korlátozás nélkül jogosult megsemmisíteni, ha a törvény megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények nem teljesültek.

(5)60 A (4) bekezdést azon törvényi rendelkezések esetében, amelyek abban az idõszakban léptek hatályba, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladta, ezen idõszak tekintetében akkor is alkalmazni kell, ha az államadósság a teljes hazai össztermék felét már nem haladja meg.

(6)61 Az államadósság és a teljes hazai össztermék számítási módját, valamint a 36. cikkben és az (1)–(3) bekezdésben foglaltak végrehajtására vonatkozó szabályokat törvény határozza meg.

(7)62

38. cikk

(1) Az állam és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon. A nemzeti vagyon kezelésének és védelmének célja a közérdek szolgálata, a közös szükségletek kielégítése és a természeti erõforrások megóvása, valamint a jövõ nemzedékek szükségleteinek figyelembevétele. A nemzeti vagyon megõrzésének, védelmének és a nemzeti vagyonnal való felelõs gazdálkodásnak a követelményeit sarkalatos törvény határozza meg.

(2) Az állam kizárólagos tulajdonának és kizárólagos gazdasági tevékenységének körét, valamint a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentõségû nemzeti vagyon elidegenítésének korlátait és feltételeit az (1) bekezdés szerinti célokra tekintettel sarkalatos törvény határozza meg.

(3) Nemzeti vagyont csak törvényben meghatározott célból lehet átruházni, törvényben meghatározott kivételekkel az értékarányosság követelményének figyelembevétele mellett.

(4) Nemzeti vagyon átruházására vagy hasznosítására vonatkozó szerzõdés csak olyan szervezettel köthetõ, amelynek tulajdonosi szerkezete, felépítése, valamint az átruházott vagy hasznosításra átengedett nemzeti vagyon kezelésére vonatkozó tevékenysége átlátható.

(5) Az állam és a helyi önkormányzatok tulajdonában álló gazdálkodó szervezetek törvényben meghatározott módon, önállóan és felelõsen gazdálkodnak a törvényesség, a célszerûség és az eredményesség követelményei szerint.

39. cikk

(1) A központi költségvetésbõl csak olyan szervezet részére nyújtható támogatás, vagy teljesíthetõ szerzõdés alapján kifizetés, amelynek tulajdonosi szerkezete, felépítése, valamint a támogatás felhasználására irányuló tevékenysége átlátható.

(2) A közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság elõtt elszámolni a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával. A közpénzeket és a nemzeti vagyont az átláthatóság és a közélet tisztaságának elve szerint kell kezelni. A közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekû adatok.

40. cikk

A közteherviselés és a nyugdíjrendszer alapvetõ szabályait a közös szükségletek kielégítéséhez való kiszámítható hozzájárulás és az idõskori létbiztonság érdekében sarkalatos törvény határozza meg.

41. cikk

(1) A Magyar Nemzeti Bank Magyarország központi bankja. A Magyar Nemzeti Bank sarkalatos törvényben meghatározott módon felelõs a monetáris politikáért.

(2)63 A Magyar Nemzeti Bank ellátja a pénzügyi közvetítõrendszer felügyeletét.

(3)64 A Magyar Nemzeti Bank elnökét és alelnökeit a köztársasági elnök hat évre nevezi ki.

(4)65 A Magyar Nemzeti Bank elnöke a Magyar Nemzeti Bank tevékenységérõl évente beszámol az Országgyûlésnek.

(5)66 A Magyar Nemzeti Bank elnöke törvényben kapott felhatalmazás alapján, sarkalatos törvényben meghatározott feladatkörében rendeletet ad ki, amely törvénnyel nem lehet ellentétes. A Magyar Nemzeti Bank elnökét rendelet kiadásában az általa rendeletben kijelölt alelnök helyettesítheti.

(6)67 A Magyar Nemzeti Bank szervezetének és mûködésének részletes szabályait sarkalatos törvény határozza meg.

42. cikk68

43. cikk

(1) Az Állami Számvevõszék az Országgyûlés pénzügyi és gazdasági ellenõrzõ szerve. Az Állami Számvevõszék törvényben meghatározott feladatkörében ellenõrzi a központi költségvetés végrehajtását, az államháztartás gazdálkodását, az államháztartásból származó források felhasználását és a nemzeti vagyon kezelését. Az Állami Számvevõszék ellenõrzéseit törvényességi, célszerûségi és eredményességi szempontok szerint végzi.

(2) Az Állami Számvevõszék elnökét az Országgyûlés az országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával tizenkét évre választja meg.

(3) Az Állami Számvevõszék elnöke az Állami Számvevõszék tevékenységérõl évente beszámol az Országgyûlésnek.

(4) Az Állami Számvevõszék szervezetének és mûködésének részletes szabályait sarkalatos törvény határozza meg.

44. cikk

(1) A Költségvetési Tanács az Országgyûlés törvényhozó tevékenységét támogató szerv, amely a központi költségvetés megalapozottságát vizsgálja.

(2) A Költségvetési Tanács törvényben meghatározott módon közremûködik a központi költségvetésrõl szóló törvény elõkészítésében.

(3) A központi költségvetésrõl szóló törvény elfogadásához a 36. cikk (4) és (5) bekezdésében foglaltak betartása érdekében a Költségvetési Tanács elõzetes hozzájárulása szükséges.

(4) A Költségvetési Tanács tagja a Költségvetési Tanács elnöke, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és az Állami Számvevõszék elnöke. A Költségvetési Tanács elnökét a köztársasági elnök nevezi ki hat évre.

(5) A Költségvetési Tanács mûködésének részletes szabályait sarkalatos törvény határozza meg.

A Magyar Honvédség

45. cikk

(1) Magyarország fegyveres ereje a Magyar Honvédség. A Magyar Honvédség alapvetõ feladata Magyarország függetlenségének, területi épségének és határainak katonai védelme, nemzetközi szerzõdésbõl eredõ közös védelmi és békefenntartó feladatok ellátása, valamint a nemzetközi jog szabályaival összhangban humanitárius tevékenység végzése.

(2) A Magyar Honvédség irányítására – ha nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik – az Alaptörvényben és sarkalatos törvényben meghatározott keretek között az Országgyûlés, a köztársasági elnök, a Honvédelmi Tanács, a Kormány, valamint a feladat- és hatáskörrel rendelkezõ miniszter jogosult. A Magyar Honvédség mûködését a Kormány irányítja.

(3) A Magyar Honvédség közremûködik a katasztrófák megelõzésében, következményeik elhárításában és felszámolásában.

(4) A Magyar Honvédség hivatásos állományú tagjai nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet.

(5) A Magyar Honvédség szervezetére, feladataira, irányítására és vezetésére, mûködésére vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.

A rendõrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok

46. cikk

(1) A rendõrség alapvetõ feladata a bûncselekmények megakadályozása, felderítése, a közbiztonság, a közrend és az államhatár rendjének védelme.

(2) A rendõrség mûködését a Kormány irányítja.

(3) A nemzetbiztonsági szolgálatok alapvetõ feladata Magyarország függetlenségének és törvényes rendjének védelme, nemzetbiztonsági érdekeinek érvényesítése.

(4) A nemzetbiztonsági szolgálatok mûködését a Kormány irányítja.

(5) A rendõrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet.

(6) A rendõrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok szervezetére, mûködésére vonatkozó részletes szabályokat, a titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazásának szabályait, valamint a nemzetbiztonsági tevékenységgel összefüggõ szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.

Döntés katonai mûveletekben való részvételrõl

47. cikk

(1) A Kormány dönt a Magyar Honvédség és a külföldi fegyveres erõk határátlépéssel járó csapatmozgásairól.

(2) Az Országgyûlés a jelen lévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával dönt – a (3) bekezdésben meghatározott esetek kivételével – a Magyar Honvédség külföldi vagy magyarországi alkalmazásáról, külföldi állomásozásáról, valamint a külföldi fegyveres erõk magyarországi vagy Magyarország területérõl kiinduló alkalmazásáról, magyarországi állomásozásáról.

(3) A Kormány dönt a Magyar Honvédség és a külföldi fegyveres erõk (2) bekezdés szerinti, az Európai Unió vagy az Észak-atlanti Szerzõdés Szervezete döntésén alapuló alkalmazásáról, valamint más csapatmozgásáról.

(4) A Kormány – a köztársasági elnök egyidejû tájékoztatása mellett – haladéktalanul beszámol az Országgyûlésnek a (3) bekezdés alapján, valamint a Magyar Honvédség békefenntartásban való részvételének vagy külföldi hadmûveleti területen végzett humanitárius tevékenységének engedélyezése tárgyában hozott döntésérõl.

A KÜLÖNLEGES JOGREND

A rendkívüli állapotra és a szükségállapotra vonatkozó közös szabályok

48. cikk

(1) Az Országgyûlés

a) hadiállapot kinyilvánítása vagy idegen hatalom fegyveres támadásának közvetlen veszélye (háborús veszély) esetén kihirdeti a rendkívüli állapotot, és Honvédelmi Tanácsot hoz létre;

b) a törvényes rend megdöntésére vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot tömeges méretekben veszélyeztetõ, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos, erõszakos cselekmények esetén szükségállapotot hirdet ki.

(2) A hadiállapot kinyilvánításához, a békekötéshez, valamint az (1) bekezdés szerinti különleges jogrend kihirdetéséhez az országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

(3) A köztársasági elnök jogosult a hadiállapot kinyilvánítására, a rendkívüli állapot kihirdetésére és a Honvédelmi Tanács létrehozására, valamint a szükségállapot kihirdetésére, ha az Országgyûlés e döntések meghozatalában akadályoztatva van.

(4) Az Országgyûlés e döntések meghozatalában akkor van akadályoztatva, ha nem ülésezik, és összehívása az idõ rövidsége, továbbá a hadiállapotot, a rendkívüli állapotot vagy a szükségállapotot kiváltó események miatt elháríthatatlan akadályba ütközik.

(5) Az akadályoztatás tényét, továbbá a hadiállapot kinyilvánításának, a rendkívüli állapot vagy a szükségállapot kihirdetésének indokoltságát az Országgyûlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a miniszterelnök egybehangzóan állapítja meg.

(6) Az Országgyûlés a hadiállapot kinyilvánításának, a rendkívüli állapot vagy a szükségállapot kihirdetésének indokoltságát az akadályoztatásának megszûnése utáni elsõ ülésén felülvizsgálja, és dönt az alkalmazott intézkedések jogszerûségérõl. E döntéshez az országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

(7) Rendkívüli állapot vagy szükségállapot idején az Országgyûlés nem mondhatja ki feloszlását, és nem oszlatható fel. Az országgyûlési képviselõk általános választását rendkívüli állapot és szükségállapot idején nem lehet kitûzni, és nem lehet megtartani, ilyen esetben a rendkívüli állapot vagy a szükségállapot megszûnésétõl számított kilencven napon belül új Országgyûlést kell választani. Ha az országgyûlési képviselõk általános választását már megtartották, de az új Országgyûlés még nem alakult meg, a köztársasági elnök az alakuló ülést a rendkívüli állapot vagy a szükségállapot megszûnésétõl számított harminc napon belüli idõpontra hívja össze.

(8) A feloszlott vagy feloszlatott Országgyûlést rendkívüli állapot idején a Honvédelmi Tanács, szükségállapot idején a köztársasági elnök is összehívhatja.

A rendkívüli állapot

49. cikk

(1) A Honvédelmi Tanács elnöke a köztársasági elnök, tagjai az Országgyûlés elnöke, az országgyûlési képviselõcsoportok vezetõi, a miniszterelnök, a miniszterek és – tanácskozási joggal – a Honvéd Vezérkar fõnöke.

(2) A Honvédelmi Tanács gyakorolja

a) az Országgyûlés által rá átruházott jogokat;

b) a köztársasági elnök jogait;

c) a Kormány jogait.

(3) A Honvédelmi Tanács dönt

a) a Magyar Honvédség külföldi vagy magyarországi alkalmazásáról, békefenntartásban való részvételérõl, külföldi hadmûveleti területen végzett humanitárius tevékenységérõl, valamint külföldi állomásozásáról;

b) a külföldi fegyveres erõk magyarországi vagy Magyarország területérõl kiinduló alkalmazásáról, valamint magyarországi állomásozásáról;

c) sarkalatos törvényben meghatározott rendkívüli intézkedések bevezetésérõl.

(4) A Honvédelmi Tanács rendeletet alkothat, amellyel – sarkalatos törvényben meghatározottak szerint – egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektõl eltérhet, valamint egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat.

(5) A Honvédelmi Tanács rendelete a rendkívüli állapot megszûnésével hatályát veszti, kivéve, ha az Országgyûlés a rendelet hatályát meghosszabbítja.

A szükségállapot

50. cikk

(1) A Magyar Honvédséget szükségállapot idején akkor lehet felhasználni, ha a rendõrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok alkalmazása nem elegendõ.

(2) A szükségállapot idején az Országgyûlés akadályoztatása esetén a köztársasági elnök dönt a Magyar Honvédség (1) bekezdés szerinti felhasználásáról.

(3) Szükségállapot idején a sarkalatos törvényben meghatározott rendkívüli intézkedéseket rendeleti úton a köztársasági elnök vezeti be. A köztársasági elnök rendeletével – sarkalatos törvényben meghatározottak szerint – egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektõl eltérhet, valamint egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat.

(4) A köztársasági elnök a bevezetett rendkívüli intézkedésekrõl haladéktalanul tájékoztatja az Országgyûlés elnökét. A szükségállapot idején az Országgyûlés – akadályoztatása esetén az Országgyûlés honvédelmi ügyekkel foglalkozó bizottsága – folyamatosan ülésezik. Az Országgyûlés – akadályoztatása esetén az Országgyûlés honvédelmi ügyekkel foglalkozó bizottsága – a köztársasági elnök által bevezetett rendkívüli intézkedések alkalmazását felfüggesztheti.

(5) A rendeleti úton bevezetett rendkívüli intézkedések harminc napig maradnak hatályban, kivéve, ha hatályukat az Országgyûlés – akadályoztatása esetén az Országgyûlés honvédelmi ügyekkel foglalkozó bizottsága – meghosszabbítja.

(6) A köztársasági elnök rendelete a szükségállapot megszûnésével hatályát veszti.

A megelõzõ védelmi helyzet

51. cikk

(1) Az Országgyûlés külsõ fegyveres támadás veszélye esetén vagy szövetségi kötelezettség teljesítése érdekében meghatározott idõre kihirdeti a megelõzõ védelmi helyzetet, ezzel egyidejûleg felhatalmazza a Kormányt sarkalatos törvényben meghatározott rendkívüli intézkedések bevezetésére. A megelõzõ védelmi helyzet idõtartama meghosszabbítható.

(2) Az (1) bekezdés szerinti különleges jogrend kihirdetéséhez, meghosszabbításához a jelen lévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges.

(3) A Kormány rendeletben a megelõzõ védelmi helyzet kihirdetésének kezdeményezését követõen a közigazgatás, a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek mûködését érintõ törvényektõl eltérõ intézkedéseket vezethet be, amelyekrõl a köztársasági elnököt és az Országgyûlés tárgykör szerint feladat- és hatáskörrel rendelkezõ állandó bizottságait folyamatosan tájékoztatja. Az így bevezetett intézkedések hatálya az Országgyûlés megelõzõ védelmi helyzet kihirdetésére vonatkozó döntéséig, de legfeljebb hatvan napig tart.

(4) A Kormány a megelõzõ védelmi helyzet idején rendeletet alkothat, amellyel – sarkalatos törvényben meghatározottak szerint – egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektõl eltérhet, valamint egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat.

(5) A Kormány rendelete a megelõzõ védelmi helyzet megszûnésével hatályát veszti.

A váratlan támadás

52. cikk

(1) A Kormány külsõ fegyveres csoportoknak Magyarország területére történõ váratlan betörése esetén a támadás elhárítására, Magyarország területének a honi és szövetséges légvédelmi és repülõ készültségi erõkkel való oltalmazására, a törvényes rend, az élet- és vagyonbiztonság, a közrend és a közbiztonság védelme érdekében – szükség esetén a köztársasági elnök által jóváhagyott fegyveres védelmi terv szerint – a szükségállapot vagy a rendkívüli állapot kihirdetésére vonatkozó döntésig a támadással arányos és arra felkészített erõkkel azonnal intézkedni köteles.

(2) A Kormány az (1) bekezdés alapján megtett intézkedésérõl haladéktalanul tájékoztatja az Országgyûlést és a köztársasági elnököt.

(3) A Kormány váratlan támadás esetén sarkalatos törvényben meghatározott rendkívüli intézkedéseket vezethet be, valamint rendeletet alkothat, amellyel – sarkalatos törvényben meghatározottak szerint – egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektõl eltérhet, valamint egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat.

(4) A Kormány rendelete a váratlan támadás megszûnésével hatályát veszti.

A veszélyhelyzet

53. cikk

(1) A Kormány az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztetõ elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén, valamint ezek következményeinek az elhárítása érdekében veszélyhelyzetet hirdet ki, és sarkalatos törvényben meghatározott rendkívüli intézkedéseket vezethet be.

(2) A Kormány a veszélyhelyzetben rendeletet alkothat, amellyel – sarkalatos törvényben meghatározottak szerint – egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektõl eltérhet, valamint egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat.

(3) A Kormány (2) bekezdés szerinti rendelete tizenöt napig marad hatályban, kivéve, ha a Kormány – az Országgyûlés felhatalmazása alapján – a rendelet hatályát meghosszabbítja.

(4) A Kormány rendelete a veszélyhelyzet megszûnésével hatályát veszti.

A különleges jogrendre vonatkozó közös szabályok

54. cikk

(1) Különleges jogrendben az alapvetõ jogok gyakorlása – a II. és a III. cikkben, valamint a XXVIII. cikk (2)–(6) bekezdésében megállapított alapvetõ jogok kivételével – felfüggeszthetõ vagy az I. cikk (3) bekezdése szerinti mértéken túl korlátozható.

(2) Különleges jogrendben az Alaptörvény alkalmazása nem függeszthetõ fel, az Alkotmánybíróság mûködése nem korlátozható.

(3) A különleges jogrendet a különleges jogrend bevezetésére jogosult szerv megszünteti, ha kihirdetésének feltételei már nem állnak fenn.

(4) A különleges jogrendben alkalmazandó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.

ZÁRÓ ÉS VEGYES RENDELKEZÉSEK69

1. Magyarország Alaptörvénye 2012. január 1-jén lép hatályba.

2. Ezt az Alaptörvényt az Országgyûlés az 1949. évi XX. törvény 19. § (3) bekezdés a) pontja és 24. § (3) bekezdése alapján fogadja el.

3.70 Az Alaptörvény hatálybalépéséhez kapcsolódó átmeneti rendelkezéseket a 8–26. pont tartalmazza.

4. A Kormány köteles az Alaptörvény végrehajtásához szükséges törvényjavaslatokat az Országgyûlés elé terjeszteni.

5.71 Az Alaptörvény hatálybalépése elõtt meghozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztik. E rendelkezés nem érinti az ezen határozatok által kifejtett joghatásokat.

6.72 Április 25. napja – az Alaptörvény kihirdetésének emlékére – az Alaptörvény napja.

7.73 A helyi önkormányzati képviselõknek és polgármestereknek az Alaptörvény hatálybalépését követõ elsõ általános választására 2014 októberében kerül sor.

8.74 Az Alaptörvény hatálybalépése nem érinti a hatálybalépése elõtt alkotott jogszabályok, kibocsátott közjogi szervezetszabályozó eszközök és állami irányítás egyéb jogi eszközei, meghozott egyedi döntések, valamint vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek hatályát.

9.75 A feladat- és hatáskört a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény szerint gyakorló szerv jogutódja a feladat- és hatáskört az Alaptörvény alapján gyakorló szerv.

10.76 Magyarországra való utalásként a Magyar Köztársaságra utaló elnevezés a 2011. december 31-én hatályos jogszabályi rendelkezések szerint az Alaptörvény hatálybalépését követõen is használható mindaddig, amíg az Alaptörvény szerinti megnevezés használatára való áttérés a felelõs gazdálkodás elvei szerint meg nem valósítható.

11.77 Az Alaptörvény hatálybalépése – a 12–18. pontban meghatározottak szerinti kivétellel – nem érinti az Országgyûlés, a Kormány és a helyi önkormányzati képviselõ-testületek, valamint az Alaptörvény hatálybalépését megelõzõen kinevezett vagy megválasztott személyek megbízatását.

12.78 Az Alaptörvény

a) 3. és 4. cikkét a hivatalban levõ Országgyûlés és országgyûlési képviselõ,

b) 12. és 13. cikkét a hivatalban levõ köztársasági elnök,

c) 20. és 21. cikkét a hivatalban levõ Kormány és a Kormány hivatalban levõ tagja,

d) 27. cikk (3) bekezdését a hivatalban levõ bírósági titkár,

e) 33. cikk (2) bekezdését a megyei közgyûlés hivatalban levõ elnöke és

f) 35. cikk (3)–(6) bekezdését a hivatalban levõ helyi önkormányzati képviselõ-testület és polgármester

megbízatása tekintetében is alkalmazni kell.

13.79 Az Alaptörvény 4. cikk (3) bekezdés f) pontja szerinti határidõ számítása az Alaptörvény hatálybalépésével kezdõdik.

14.80 (1) A Legfelsõbb Bíróság, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és elnöke jogutódja az ítélkezési tevékenység tekintetében a Kúria, a bíróságok igazgatása tekintetében – sarkalatos törvényben meghatározott kivétellel – az Országos Bírósági Hivatal elnöke.

(2) A Legfelsõbb Bíróság elnöke, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke és tagjai megbízatása az Alaptörvény hatálybalépésével megszûnik.

15.81 (1) Az Alaptörvény 26. cikk (2) bekezdésben meghatározott legalacsonyabb életkor követelményét – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – az Alaptörvény hatálybalépését követõen kiírt pályázat alapján kinevezett bíróra kell alkalmazni.

(2) Ha a kinevezésre törvényben meghatározottak szerint pályázat kiírása nélkül kerül sor, a legalacsonyabb életkor követelményét az Alaptörvény hatálybalépését követõen kinevezett bíróra kell alkalmazni.

16.82 Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa tisztségének elnevezése az Alaptörvény hatálybalépésétõl alapvetõ jogok biztosa. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának, a nemzeti és etnikai jogok országgyûlési biztosának és a jövõ nemzedékek országgyûlési biztosának jogutódja az alapvetõ jogok biztosa. A hivatalban lévõ nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyûlési biztosa az Alaptörvény hatálybalépésétõl az alapvetõ jogok biztosának a Magyarországon élõ nemzetiségek jogainak védelmét ellátó helyettese; a hivatalban lévõ jövõ nemzedékek országgyûlési biztosa az Alaptörvény hatálybalépésétõl az alapvetõ jogok biztosának a jövõ nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó helyettese; megbízatásuk megszûnik az alapvetõ jogok biztosa megbízatásának megszûnésével.

17.83 A hivatalban lévõ adatvédelmi biztos megbízatása az Alaptörvény hatálybalépésével megszûnik.

18.84 A megyei közgyûlés elnöke tisztségének elnevezése az Alaptörvény alkalmazásában, annak hatálybalépésétõl a megyei képviselõ-testület elnöke. Az Alaptörvény szerinti megyei képviselõ-testület a megyei közgyûlés jogutódja.

19.85 (1) Az Alaptörvény rendelkezéseit – a (2)–(5) bekezdésben foglaltak kivételével – a folyamatban levõ ügyekben is alkalmazni kell.

(2) Az Alaptörvény 6. cikkét az Országgyûlésnek az Alaptörvény hatálybalépését követõen kezdõdõ elsõ ülésétõl kell alkalmazni.

(3) Az Alaptörvény alapján indítványozási joggal már nem rendelkezõ indítványozó által az Alkotmánybírósághoz az Alaptörvény hatálybalépése elõtt benyújtott indítvány alapján indult eljárás – ha az eljárás az Alaptörvény hatálybalépésétõl más szerv hatáskörébe tartozik, az indítvány áttétele mellett – megszûnik. Az indítványozó az indítványt – sarkalatos törvényben meghatározott feltételek szerint – ismételten benyújthatja.

(4) A 2012. január 1-jén fennálló szerzõdésekre és támogatási jogosultságokra, valamint a folyamatban lévõ, szerzõdéskötésre vagy támogatás nyújtására irányuló eljárásokra az Alaptörvény 38. cikk (4) bekezdését és 39. cikk (1) bekezdését törvény erre irányuló rendelkezése esetén, a törvényben meghatározottak szerint kell alkalmazni.

(5) A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 2011. december 31-én hatályos 70/E. § (3) bekezdés harmadik mondatát a 2011. december 31-én hatályos szabályok szerint nyugellátásnak minõsülõ ellátásokra azok feltételeinek, jellegének és összegének megváltoztatása, más ellátássá alakításuk vagy megszüntetésük tekintetében 2012. december 31-éig alkalmazni kell.

20.86 A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 2011. december 31-én hatályos 26. § (6) bekezdését, 28/D. §-át, 28/E. §-át, 31. § (2) és (3) bekezdését az Alaptörvény hatálybalépésekor folyamatban lévõ ügyekben az Alaptörvény hatálybalépését követõen is alkalmazni kell.

21.87 A Magyarországon élõ nemzetiségeknek az Országgyûlés munkájában való, az Alaptörvény 2. cikk (2) bekezdése szerinti részvételét elõször az országgyûlési képviselõknek az Alaptörvény hatálybalépését követõ elsõ általános választását követõen megalakuló Országgyûlés munkájában kell biztosítani.

22.88 Az Alaptörvény hatálybalépése nem érinti a hatálybalépése elõtt az Országgyûlésnek vagy a Kormánynak – a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény szerinti – a Magyar Honvédség országon belüli vagy külföldi alkalmazásáról, külföldi fegyveres erõk magyarországi vagy az ország területérõl kiinduló alkalmazásáról, valamint a Magyar Honvédség külföldi, illetve a külföldi fegyveres erõk magyarországi állomásozásáról hozott döntéseit.

23.89 Kihirdetett

a) rendkívüli állapotra az Alaptörvény rendkívüli állapotra,

b) szükségállapotra, ha az az alkotmányos rend megdöntésére vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, illetve az élet- és vagyonbiztonságot tömeges méretekben veszélyeztetõ, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos erõszakos cselekmények miatt került kihirdetésre, az Alaptörvény szükségállapotra,

c) szükségállapotra, ha az az élet- és vagyonbiztonságot tömeges méretekben veszélyeztetõ elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség miatt került kihirdetésre, az Alaptörvény veszélyhelyzetre,

d) megelõzõ védelmi helyzetre az Alaptörvény megelõzõ védelmi helyzetre,

e) a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 19/E. §-a szerinti helyzetre az Alaptörvény váratlan támadásra és

f) veszélyhelyzetre az Alaptörvény veszélyhelyzetre

vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni kell.

24.90 (1) Aki az Alaptörvény hatálybalépésekor jogerõs ítélet alapján a közügyek gyakorlásától eltiltás hatálya alatt áll, annak hatálya alatt választójoggal nem rendelkezik.

(2) Aki az Alaptörvény hatálybalépésekor jogerõs ítélet alapján a cselekvõképességét korlátozó vagy kizáró gondnokság alatt áll, nem rendelkezik választójoggal a gondnokság megszüntetéséig, vagy amíg választójogának fennálltát a bíróság meg nem állapítja.

25.91 (1) A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 2011. december 31-én hatályos 12. § (2) bekezdését helyi önkormányzati tulajdonnak az állam vagy más helyi önkormányzat részére való átadására 2013. december 31-ig alkalmazni kell.

(2) A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 2011. december 31-én hatályos 44/B. § (4) bekezdését 2012. december 31-ig alkalmazni kell. 2011. december 31-ét követõen törvény vagy törvényi felhatalmazás alapján kormányrendelet államigazgatási feladat- és hatáskört állapíthat meg a jegyzõnek.

(3) A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 2011. december 31-én hatályos 22. § (1) és (3)–(5) bekezdését az Alaptörvény 5. cikk (8) bekezdése szerinti sarkalatos törvény hatálybalépéséig alkalmazni kell. Az Alaptörvény 5. cikk (8) bekezdése és 7. cikk (3) bekezdése szerinti sarkalatos törvényt az Országgyûlés 2012. június 30-ig alkotja meg.

(4) 2012. december 31-ig az Országgyûlés egyes döntéseinek meghozatalát sarkalatos törvény minõsített többséghez kötheti.

26.92 Hatályát veszti

a) a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény,

b) az 1949. évi XX. törvény módosításáról és a Magyar Népköztársaság Alkotmányának egységes szövegérõl szóló 1972. évi I. törvény,

c) az Alkotmány módosításáról szóló 1989. évi XXXI. törvény,

d) a Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló 1990. évi XVI. törvény,

e) a Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló 1990. évi XXIX. törvény,

f) a Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló 1990. évi XL. törvény,

g) az Alkotmány 2010. május 25-ei módosítása,

h) az Alkotmány 2010. július 5-ei módosítása,

i) az Alkotmány 2010. július 6-ai módosításai,

j) az Alkotmány 2010. augusztus 11-ei módosításai,

k) a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló 2010. évi CXIII. törvény,

l) a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló 2010. évi CXIX. törvény,

m) a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló 2010. évi CLXIII. törvény,

n) a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvénynek az Alaptörvénnyel összefüggõ egyes átmeneti rendelkezések megalkotása érdekében szükséges módosításáról szóló 2011. évi LXI. törvény,

o) a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló 2011. évi CXLVI. törvény, és

p) a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló 2011. évi CLIX. törvény.

*

Mi, a 2010. április 25-én megválasztott Országgyûlés képviselõi, Isten és ember elõtti felelõsségünk tudatában, élve alkotmányozó hatalmunkkal, Magyarország elsõ egységes Alaptörvényét a fentiek szerint állapítjuk meg.