Várbalog története
Az első írásos dokumentumok alapján az 1200-es évek elején említik mint a Győr nembeli Pot nádor földesúr tulajdonában lévő pusztát, majort. „Lébénytől távolabb nyugat felé Szolnok és Féltorony közt volt Váras-Balog, más néven Csütörtökhely nevű faluja (ma Finczmarkt puszta). ”
Településünk következő említése 1279-ből ismert, amikor „Győrnemzetségből származó Conrad a Váras-Balog (Warasbolog) nevezetű egykori mosonyi várföldet, IV. Béla király engedelmével Jakab mestertől megvette ”. Később a király megegyezett Conraddal, s a település ismét királyi tulajdonba került, és Csütörtökhely (Chwthurtukhel ) néven vált ismertté.
1297-ben, Csütörtökhelyet Moson megye egyik vásártartó helyeként említik Külsőkimle, Lébény, Moson, Óvár, Szerdahely , Szombathely és Rajka mellett.
Rövid ideig a heiligenkreuz-i ciszterciek birtoka , s Belyd néven szerepel a rend térképein. 1451-ben már Pfingsmark, Pünkösdvásár néven, mint királyi birtok szerepel az írásos dokumentumokban. Jelentős bevételi forrása (harmincad) a Kamarának, hiszen legelőit és a környező pusztákét szintén, marhakereskedőknek adják bérbe. Az 1566-os urbáriumi jelentés szerint évi 420 Ft-ot jövedelmezett a királyi kincstár számára.
1683-ban Bécs sikertelen ostroma után a visszavonuló törökök a megye szinte valamennyi településével együtt fölégették.
A királyi birtokot 1766-ban Mária Terézia nászajándékként adta leányának, Mária Krisztina főhercegnőnek és férjének, Albert Kázmér szász-tescheni hercegnek. A herceg szívén viselte a mezőgazdaság fejlesztését, Magyaróváron mezőgazdasági akadémiát alapított (1818), s majorjait is szakképzett gazdatisztek irányítására bízta.
A Magyar Királyság területén 1773 és 1781 között elvégzett I. katonai felmérés mindössze egy kisebb tanyát (Schӓfer hof) tűntet fel a várbalogi és albertkázmérpusztai településrész közötti, későbbiekben Farkaskútnak nevezett területen. Később számos kisebb-nagyobb major (puszta) jött létre a jól gondozott főhercegi uradalomban. Ezek: Casímir , Jessemajor , Szajda , Alsó puszta, Felső puszta, Lang puszta, Csellei puszta.
1887. szeptember 28-án az uradalmi téglavetők sírra akadtak, amelyet Rohrer Ferenc uradalmi igazgató engedélye alapján, Ivánfi Ede a régészeti egylet alelnöke megvizsgált. Ezután 1898. augusztus 9-10-11-én további 10 további bronz- és agyagleleteket nyújtó sírt talált, amelyeket kelta korúnak becsült.
A terület töretlen fejlődésének az 1920-as trianoni békediktátum vetett véget, amely ugyan Magyarországnál hagyta, a magyaróvári főhercegi uradalom részeként, – Jessemajor, Jessepuszta néven, ám az uradalom területét kettévágta.
Újbóli önálló községgé fejlődése 1938-ban kezdődött, amikor a magyar állam megvásárolta a magyaróvári főhercegi uradalomhoz tartozó Jessemajort. Ekkor indult meg az a házépítési akció, melynek első ütemben 60 ház épült fel, és a helyieken és környékbelieken kívül 18 családot telepítettek be, többek között Csanád vármegyéből. Az építkezést, a gazdálkodást, és telepfelügyelőként magát a települést is, Bácsi Nándor intéző irányította a kezdetektől.
1943-ra összesen 95 kétszobás, 25 egyszobás és 10 munkásház épül fel . Ekkor a község lakossága 967 fő volt. Az Albrecht királyi hercegtől megvásárolt területen kialakított település előbb a Pünkösdvásár nevet kapta, utalva a középkori Pfings(tag)markt névre, amit 1946. január 1-jétől a Belügyminisztérium ideiglenesen Őrcsütörtökre változtatott, majd a 168.958/1946.III/2.B.M.sz. rendelettel, 1947. január 1-jétől Várbalog névre véglegesítette.
1970. január 1-jétől Várbalog (Albertkázmérpusztával együtt) a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 19/1970. számú határozata alapján, (Mosonszentjánossal, Mosonszentpéterrel és Pusztasomorjával együtt) a Jánossomorjai Közös Községi Tanácshoz tartozott, és az újonnan kialakított Jánossomorja része lett.
Az 1989/90-es rendszerváltozást követően Várbalog (a hozzá tartozó Albertkázmérpusztával) közigazgatásilag ismét önálló település lett. Az októberi önkormányzati választásokon Odor Ernőt választották polgármesterré, aki öt cikluson keresztül, húsz évig (1990-2010) töltötte be ezt a tisztséget.
- 1990
polgármester: Odor Ernő
képviselőtestület: Bartha Lajos, Csepregi Sándorné, Dudás Ernő, Németh Tivadar, Samu Janka - 1994
polgármester: Odor Ernő
képviselőtestület: Csepregi Sándorné, Dudás Ernő, Lukács István, Mészárosné Varga Hilda, Samu Janka - 1998
polgármester: Odor Ernő
képviselőtestület: Csepregi Sándorné, Dudás Ernő, Füzi Szilveszterné, Lackner Ferenc, Samu Janka - 2002
polgármester: Odor Ernő
képviselőtestület: Bertalan Attila, Dudás Ernő, Dudás János József, Dudás Miklós, Nagy Mihály - 2006
polgármester: Odor Ernő
képviselőtestület: Bertalan Attila, Kosáros István János, Kovács János, Nagy Mihály, Németh Tivadar - 2010
polgármester: Némethné Járdán Krisztina
képviselőtestület: Lang Tibor, Mester István, Nagy Mihály, Odor Ernő (alpolgármester) - 2014
polgármester: Némethné Járdán Krisztina
képviselőtestület: Mester István, Nagy Mihály, Odor Ernő (alpolgármester), Szűcs Róbert - 2016 (időközi választás)
polgármester: Odorné Bodor Klára - 2019
polgármester: Frank Anita
képviselőtestület: Dudás Tivadar (alpolgármester), Mester István, Odor Ernő (2020.február 1-ig), Németh György Imre (2020.február 1-től), Szűcs Róbert
Albertkázmérpuszta története
A terület valaha királyi birtok volt, 1766-ban Maria Terézia nászajándékként adta leányának, Mária Krisztina főhercegnőnek es férjenek, III. Ágost lengyel király fiának, Albert Kázmér szász-tescheni hercegnek.
A herceg szívén viselte a mezőgazdaság fejlesztésének ügyét, ezért az 1800-as évek elején mintagazdaságot alakított ki a birtokon. Az uradalom állandó munkaerőhiánnyal küzdött, amit németajkú telepesekkel igyekezett enyhíteni. Több mint negyven családot telepített be, akinek házat építtetett és földet adott, melyet a termes feléért, meghatározott vetésforgó rendszerben kellett művelniük. Később iskolát alapítottak a majorban, vendégfogadó is nyílt. A telepesek többsége később mégis hazaköltözött, helyüket az uradalom alkalmazottai foglaltak el.
Fényes Elek 1851-ben igy ír róla a Magyarország településeit leíró könyvében : „Albert-Kazimir puszta, Moson vármegyében, nem rég népesített, Féltoronyhoz ½ órányira, 290 katholikus, 2 ágostai lakossal, kik 46 csinos házban laknak. Az uraság földjei azelőtt a lakosok közt úgy osztattak fel, hogy minden termesből fele részt tartoztak az uraságnak adni, s váltógazdaságot űztek; most azonban a földek mind visszaváltattak, F. u. Karoly főherczeg örökösei.”
A 19. század második felében Habsburg Frigyes főherceg irányítása alá került a főhercegi uradalom , amely 13 gazdasági kerületre volt osztva. Az egyes kerület majorjait telefon és lóvasút (Lóré) kötötte össze! Modern technikával ellátott lakatos- és kovácsműhelyeket létesítettek, melyek valóságos gépgyárként működtek.
A főhercegi családnak mindig is kedves volt Albertkázmér, így amikor Frigyes főhercegnek es Izabella Croy-Dülmeni hercegnőnek kilencedik gyermekeként fia született 1897-ben, az isteni kegyelem iránti hálából templomot emeltettek a bécsi Fogadalmi templom (Votivkirche) mintájára. Az ide látogatónak furcsa meglepetés a puszta közepén álló neogótikus stílusban épült templom, amit 1897. októberében szenteltek fel. Átadóünnepségén a népes főhercegi családon kívül a megye előjáróságai, is megjelentek. Felszentelési ceremónián a győri püspök mellett a környékbeli települések egyházi képviselői, valamint Mosonszentjános is részt vett. Az esemény nagy szenzációnak számított a megye életében. A család nem sajnálta a pénzt, hogy emlékezetes, és rendhagyó ünneppel kápráztassa el az itt élőket. Ezt bizonyítja, hogy a zenét a pozsonyi gyalogezred fúvószenekara biztosította, valamint, hogy a szentelő ünnepség keretén belül adták át az új féltoronyi óvodát is, melyet szintén a herceg építtetett.
Nemcsak a főhercegi uradalom, hanem az ország legszebb majorjaként emlegetett telepen, 1904-ben központi gépjavító- es szerelőműhelyt hozott létre az uradalom, melyet a GANZ gyár gépeivel üzemeltettek. Két 100-100 lóerejű dinamógéppel áramot is fejlesztettek részben az uradalom igényeire, részben a megyei hálózatnak.
Az első világháború után, a trianoni békeszerződésben az egész nezsideri járást Ausztriához csatolták, ezzel jelentős számú nagybirtokot vágtak ketté. A nagybirtokok egységes kezelése érdekében a Magyar-Osztrák Határmegállapító Bizottság tárgyalásokat folytatott a Népszövetség tanácsával, mely 1922. szeptember 17-en úgy döntött, Ausztria más területekért cserébe tíz elcsatolt községet és három majort, köztük Albertkázmérpusztát is visszaad Magyarországnak.
1926-tól (más forrás szerint 1923-tol) Hegyeshalomhoz tartozott a major. A lakosság élete nehézkessé vált, mert a közigazgatási teendőket Hegyeshalom látta el, az egyházi ügyeit az akkor már Ausztriához tartozó Féltorony (Halbturn) intézte, az orvos Mosonszentjánosról, a rendőrség Mosonszolnokról járt ki a településre.
Az 1930-as népszámlálás szerint Albertkázmérpusztának 420 lakosa volt, ebből 219 férfi, 201 nő.
Anyanyelvi megoszlás szerint 265 magyar, 153 nemet, 2 szlovák anyanyelvű. Vallási hovatartozás szerint 408 római katolikus, 7 református, 5 ágostai hitvallású evangélikus élt a pusztán. Uradalmi fiú- es lányiskola is működött, tanítói Lang Mihaly es Lonyai Laura voltak. Az itt élők közül 348-an tudtak írni es olvasni.
A birtok felszámolása 1937-38-ban kezdődött el. Az uradalom megszűnésétől az államosításig önálló gazdaságok művelték a földeket. A második világháború végén a megszálló német katonák Albertkázmér hatalmas gépállomását és magtárát felgyújtották, s az állatállományt elhajtották.
1946 után politikai okokból elszigetelődött, közvetlen közelében húzódott a „vasfüggöny”, a kitelepítés során másfél száz sváb lakostól kellett megválnia a településnek. Hegyeshalomhoz csatolták, de nehézkesen lehetett közlekedni a településrészek között, és mivel Őrcsütörtökkel kiépített út kötötte össze, igy 1947-ben egyesült Őrcsütörtökkel, mely a Várbalog nevet vette fel. A nyugati határ közelsége miatt 1966-ban Magyarország felől is elzárták, és a szigorúan őrzött határsávba került. Aki tehette, elköltözött. 1970-től Várbaloggal együtt a Jánossomorjai Közös Községi Tanácshoz csatolták. 1972-ben már csak százhatvanan laktak a településen. Az egykori több száz lakóból a rendszerváltásra csupán 27 maradt szülőfalujában.
1989-től lassú változás kezdődött a falu életében. 1990. január elsejétől újra Varbaloghoz került. Ugyanebben az évben művészien felújították a templomot. Ideiglenes határátkelőjét évente kétszer megnyitottak Féltorony (Halbturn) fele, Pünkösdkor es augusztus 20-án. 2007. december 21-től állandóan nyitva a határ, ellenőrzés nincs.
